ATLÉTIKAI SZAKOSZTÁLY

 

In memoriam subtellus

 

Mikszáth Kálmán írta egy novellájában, hogy régen egy társaságban az urak, ha nem akarták, hogy a hölgyek is megértsék, miről folyik a társalgás, latinul kezdtek beszélni. Persze "magasabb körökben" már jó néhány hölgy beszélt latinul, így ha ilyen emberek közt már nem volt mit tenni, az urak egyszerűen annyit mondtak: "ezt nem mondhatom el, mert latinul van". Hát én most kénytelen-kelletlen felfedem e nem túl furmányos címválasztás okát.
A "subtellus" szó erőltetett latin szókoholmányom, "szabad tükörfordításban annyit tesz: földalatti. Így már teljesen érthető ezen írásműben foglaltak célja: egy szimbólumról, egy "élő" történelmi momentumról való megemlékezés. Csakhogy "ne vesszen teljesen kárba a múlt".

Ma pontosan 114 éve, 1896. május 2-án került átadásra a világ első villanymotor meghajtású földalattija, természetesen Budapesten.
Angliai "rokonával" és egyben "riválisával" ellentétben azért tekinthető a budapesti a világ első metrójának, mert a szigetország gőzmeghajtású "vakondvasútjával" szemben, mely működésének veszélyeiből kifolyólag több tucat ember halálát okozta (gázmérgezés), a budapesti metró teljesen biztonságosnak bizonyult a modern technika vívmányai bevetésének köszönhetően. 
A kéregvasút rendeltetését tekintve azért épült, hogy az Ezredéves Kiállításra szállítsa utasait a Deák térről a szintén az ünnepség idejére elkészült Városligetbe. A Monarchia társadalmi-gazdasági adottságaira és a történelmi kor általános atmoszférájába abszolút jellemző módon az építkezés mindössze 21, azaz huszonegy hónapig tartott. Sajnos szintén jellemzőnek mondható, hogy majd 1 évszázaddal később, mikor az 1970-es években egy megállóval kibővítették a földalattit, az építkezés több mint két évig elhúzódott. A 4-es metró "építésének" 4. évébe lépve azonban érdemesnek tartom ezen elgondolkodni. S aki rájön valamire, nem kisebb dolognak, mint a hús-vér történelemnek, és a világ "fejlődésének" lehet szemtanúja.
A földalatti tehát egy csodás, napsütéses májusi napon indult el első útjára, természetesen a birodalom első emberével, a béke időszakában "az idegen királyból" Ferenc Jóskánkká avanzsáló magyar királlyal a fedélzetén. Mi több, a német-római császár - talán szolidaritásának, talán őszinte örömének kifejezéseként - többször is végigutazott a kéregvasúton. Ezen a napon egyébként mindenki ingyen utazhatott az újonnan üzembe állított közlekedési eszközön.
A megállók felett nagy, díszes pavilonok hirdették, hogy itt bizony földalatti közlekedés megállója található, ezek közül is a legnagyobb a budapesti közlekedés egyik csomópontjában, a Deák téren volt látható. Hangsúlyoznám, hogy volt, mivel mind a 19 darab pavilon a történelmünk viharos napjainak enyészetéé lett.
A föld alatti részen levő különleges, már-már vakító csempe nem máshonnan, mint Zsolnay Vilmos manufaktúrájából származik (netán ismerősen dereng a név? Nem véletlen.).
De miért is kellett egyáltalán a városi közlekedést a talajszint alá száműzni? Jó kérdés. A válasz pedig meglehetősen egyszerű. Puszta esztétikai okokból. Az Andrássy út ugyanis már az 1800-as évek végén is a város egyik legimpozánsabb arisztokrata negyede volt, s erőteljesen illúzió- és szépérzékromboló hatása volt egy, a széles, befolyásos pénzemberek által birtokolt magánpaloták közti úton végighaladó. recsegő villamosnak és "tottyantó" omnibusznak.
További érdekesség a "Millenniumi Földalatti Vasúttal" és a fővárosi közlekedéssel kapcsolatban, hogy míg a felszíni, közúti közlekedés Magyarországon egészen 1941-ig baloldali volt, a földalattik az 1970-es évekig az "út" bal oldalán közlekedtek.
Persze ekkor az emberben, aki néhanap megfordul manapság az Andrássyn, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ugyan mi a jó eget csinál most akkor a 105-ös busz az Apor Vilmos tértől Újpest felé haladtában ezen a gyönyörű, és nem mellesleg történelmi jelentőségű úton. Merthogy bizony az ott jár. A pöfögő Ikarus és a csúcstechnológiás Volvo is (ami egyébként szintén randa fekete füstfelhőket lövell ki magából, de ez, mint tudjuk, mellékes). Netán nem akar a fővárosi önkormányzat végre a fejéhez kapni? Hiú ábránd.
Mindenesetre a tény, hogy a "sárga metró" a város egyik kuriózumának számít már hosszú-hosszú évtizedek óta, s egyben a Budapestre érkező turisták egyik kedvenc tömegközlekedési járműve. Nem véletlenül.
Remélem, azért hellyel-közzel egy-két budapesti "őslakosnak" is megfordul a fejében, min utazik nap, mint nap. Ugye ez nem hiú ábránd? De, azt hiszem, az.