ATLÉTIKAI SZAKOSZTÁLY

 

Az idei utolsó fedett pályás bajnokság - eredmények, vélemények

 

A hazai fedett pályás versenyidény befejezését jelentő serdülő egyéni és összetett országos bajnokságot szép eredményekkel zárták legfiatalabb atlétáink, annak ellenére, hogy a versenyen egy(néhány) szörnyű "baleset" is történt.

A BEAC-os szempontból kiemelkedő érdekeltséget jelentő gyaloglásban országos bajnokot avathattunk a 13 éves lányok korosztályában, Südi Anna személyében. Anna jelentős előnnyel aratott győzelmet a 15 körös versenyben, ahol az ezüstérmet a szintén BEAC-os Benczik Viktória nyakába akaszthatta a lányok edzője, Szabó Anikó.



Az egy évvel idősebb fiúk hasonló versenyében Zéman Gergely - alig egy másodperces különbséggel a második helyezetthez képest - a harmadik helyen végzett.

Ugyanebben a korosztályban, ugyanebben a számban leányversenyzőink közül Haála Hanga a dobogó harmadik fokára állhatott.
Vetlényi Lilit pedig sajnálatos módon kizárták. És ezen a ponton megkockáztatok egy személyes hozzáfűzést, miszerint egyáltalán nem tűnik konstruktívnak és az utánpótlás nevelés (mely, mint köztudott, a magyar atlétika egyik fő célkitűzése) távlataiban célravezetőnek az a merev versenybírói hozzáállás, aminek következtében 14 (!!!) éves gyerekeket néhány kör után egyszerűen letessékelnek a pályáról. A hosszabb gondolatmenet folytatását ez ügyben nem csupán az indokolja, hogy BEAC-os versenyzőt is kiállítottak a verseny során, lévén, hogy a teljes serdülő gyalogló mezőnyből szokatlanul sok, szám szerint öt embert állítottak ki, ami még a felnőtt mezőnyben kiállítottak számához mérten is meglepően soknak tűnik.
Ugyanis egy ilyen fiatal embertől igencsak nagy áldozatkészséget, szorgalmat, kitartást követel egy ilyen kemény sportág, mint az atlétika. Az edzőknek sokszor nincs könnyű feladatuk, ha a pályán akarják tartani a gyerekeket. Ezért is tapasztalta az atléta társadalom nagy örömmel, hogy idén - a szabadtéri versenysztenderdhez hasonlóan - a serdülők eredményeit évenkénti bontásban díjazzák a magyar bajnokságon (vagyis több bajnokot avatnak versenyszámonként).
Ám ez a folyamat visszájára fordulni látszik azáltal, hogy a már említett fiatal versenyzőktől megvonják a versenyzési lehetőséget. Tudom, hogy azt mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a szabály a szabály. De ha az ember - természetesen csak serdülő korú versenyzők esetében - a szabályok kicsit lazábban való kezelésével örömöt okoz egy, a később (és jelenleg is) a magyar atlétika ügyét szolgáló versenyzőnek, nos, úgy gondolom, ennél többet nem is lenne szükséges tennie a sportág felvirágoztatásának szolgálatában.
Arról nem is beszélve, hogy más országokban abszolút nem jellemző tendencia a "feltörekvő ifjúság szárnyainak letördelése". Külföldön kifejezetten örülnek, ha versenyeznek a fiatalok, s örömüket lelik abban, amit csinálnak - főleg, ha eredményes is az elvégzett munkájuk.
Természetesen ez nem kritika, csak a "külső szemlélő" eszmefuttatása, aki pontosan tisztában van az utánpótlás nevelés irányelveivel, s tudja, hogy a téma szakavatott képviselői úgy szint. Mégis, úgy gondolom, lehetne optimálisabb megoldást találni például arra a problémára, hogy a tudomására hozzák a bírók az illetékes személynek, hogy a versenyző "szellősen" gyalogol.

Molnár Zsófi, aki több éve résztvevője a korosztályos gyaloglóversenyeknek, a 15 éves lányok közt a 6. helyen végzett.

A szakosztály legújabb versenyzői, akik közül Csuhai Péter a múlt héten már kiváló eredményekkel debütált a bajnokságon, ezen a héten is szépen teljesített. Az ötpróbázó fiúk erős mezőnyében indult még egyesületünkből Szabó Patrik.
Péter az első három szám után a dobogó közvetlen közelében várhatta a verseny folytatását, s végül a 7. helyen végzett (részletes eredmények: 8,51; 5,68; 7,94; 1,65; 3:24,41). Patrik pedig a 11. helyen fejezte be az egy napos kemény küzdelmet (10,20; 5,28, 10,76; 1,44; 3:14,46).

A bajnokság időrendjébe a versenyszervező egy ifjúsági meghívásos versenyt is beiktatott, 1000 méteren. A "nem túl magas" versenyzőlétszám ellenére született egy-két (de nem több. a versenyzők létszáma miatt az "egy-kettő"-nél több fizikai képtelenség lett volna.) jó eredmény.
Kenesei Zsanett 2:51,72 másodperces idővel nyerte a versenyt, s ez az idő - tudomásunk szerint - hitelesíthető korosztályos csúcs lehet fedett pályán (lévén, hogy ez ifi korúaknál egyelőre nincs nyilvántartva ezen a távon).
Ferenc Kata szintén egyéni csúcsot ért el, annak ellenére, hogy nem volt könnyű dolga, mivel a versenyt gyakorlatilag végig egyedül kellett futnia.

A nemzeti ünnep előtti hétvégére, mely egyben a fedett idény végét jelenti, hideg is, meleg is kijutott a BEAC-os edzőknek és tanítványaiknak.
De remélem, hogy pont a másfél évszázaddal ezelőtti történések szereplői statuálnak példát március idusán az egész magyar (atléta) társadalomnak arra, hogy mi szükségeltetik az igazán nagy eredményekhez, s ezt - az alkalom (a serdülő bajnokság és az ünnep majd' egybeesése) apropójából - két Széchenyi István-idézettel szeretném alátámasztani:

"Kisded makkbul idővel termő tölgyfa lesz, ha jól gondozzák."
Ha jól gondozzák.
"Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember." 
Nem derék ember.

 

Vissza a hírekhez