Bemutatkoznak az új BEAC-osok: Vitárius Bence


2011. december 19. - első BEAC-os edzésem napja. Azóta másfél hónap telt el, és most már tudom, hogy azon a téli délutánon valami nagyon jó dolog vette kezdetét.

Persze voltak előzmények is: 9 éves korom körül kezdtem tájfutni a Margitszigeten, de aztán hamar rájöttem, a tájékozódás nem az én világom, így kerültem közelebbi kapcsolatba az atlétikával. Először a kisebbekkel készültem, ebből a korszakból egy emlékezetes versenyt tudnék kiemelni: Budapest Kismaratoni bajnokságán mostani edzőtársammal, Kriván Andrissal versenyeztem, és máig jól emlékszem, mennyire bosszantott, hogy ez a BEAC-os srác még törött kézzel is megelőzött...

A tavalyi Eötvös 5 km-en viszont én voltam a jobb, így "párharcunkban" sikerült egyenlítenem. Aztán hamarosan átvett Robi bácsi, akinél hosszú ideig edzettem és nagyon sokat köszönhetek neki mind szakmailag, mind emberileg. Ebből az időszakból a 2007-es Kismaratoni OB-n elért eredményemre vagyok a legbüszkébb, amikor 3. helyzett, valamint aranyjelvényes atléta lettem. Aztán következett egy hosszabb kihagyás, mely egészen 2011. februárjáig tartott, amikor újra edzeni, versenyezni kezdtem. Tavaly decemberben mindezek ellenére úgy éreztem, váltanom kell. Ennek legfontosabb oka, hogy itt, a BEAC-ban ideális körülmények között, engem motiváló edzőtársakkal tudok készülni. Fő számaim jelenleg az 5000 m, 10.000 m, ill. a félmaraton. Elsősorban utcai futónak tartom magam, ez az a műfaj, amit igazán szeretek, így a jövőben természetesen szeretnék maratonistává válni.

Azt hiszem, céljaim eléréséhez a lehető legjobb helyen vagyok, és remélem, eredményes lesz a munka Imre bácsival!

 

Vitárius Bence