Beacos sikerek a II. Tavaszváró Terepfutóversenyen

 

Szombaton a BEAC-os középtávfutók jókora létszámmal képviseltették magukat az idei Tavaszváró Futóversenyen, amely a tavalyihoz hasonlóan a 16. kerületi Naplás-tó mellett került megrendezésre. Atlétáink egy speciális versenyszámban, a Super Sprint futamban szerepeltek, ahol Dani Áron első, míg Vitárius Bence a harmadik helyet szerezte meg.

A verseny folyamán 5-ször kellett leküzdeniük egy majd 2 kilométeres kört, amit a tó melletti dombos, nagy szintkülönbséggel bíró erdőben jelöltek ki. Az újabb és újabb rajtokra 13 percenként került sor, ennyi idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy a versenyzők a távot lefussák, majd kipihenve magukat, felkészüljenek a következő körre (egy kört átlagosan 6 és 7 perc között futottak le). A díjazásnál a futók köridejei kerültek összeadásra, így aztán hiába győzött volna valaki nagy előnnyel az utolsó kör végén, ha a korábbiak során nagy hátrányt halmozott fel. A versenyszám megnyeréséhez tehát nem csak hatalmas elszántságra, hanem jó taktikára is szükség volt. A technikás pályán továbbá meredek emelkedők és bokatörő lejtők követték egymást, egyenes szakasz szinte csak a rajt után és a cél előtt akadt, ez pedig további nehézségek elé állította a versenyzőket.

Dani Áron az első körben még Radics Csaba mögött ért be a célba, de a továbbiakban már nem engedte maga elé a Honvéd ifjú versenyzőjét, és hol kisebb, hol nagyobb előnnyel fejezte be a köröket. A 4. körben Áron győzelme már szinte biztos volt – ellenfele látszólag jobban kimerült-, az izgalmakat inkább Vitárius Bence bronzért való küzdelme jelentette. Bence Wágner Gáborral harcolt a dobogóért, s bár volt néhány másodperc előnye az Ikarus versenyzőjével szemben, az utolsó kör sorsdöntő volt a végeredményt illetően. Bence azonban nem bízta a véletlenre a dolgot, s az utolsó körben sokáig elől futva gyűrte a métereket, míg a Honvédos fiú embert próbáló keménységgel próbálta leszakítani magáról az ellenfeleket, hisz ez volt az egyetlen esélye a győzelemre. Áron azonban az utolsó métereken visszaelőzte, és bebiztosította a győzelmét, Bence pedig nem sokkal mögötte, harmadikként beérve szerzett jelentős előnyt az Ikarusos Wágner Gábor előtt - így végül két Beacos is dobogóra állhatott.

Dohóczki Tamás és Gyurcsó Gergő egyenletes tempóban, az élbolytól nem sokkal lemaradva végeztek körről körre, őket pedig Muzsnay Peti követte a középmezőnyben. Hosszenji Darjus és Boross Gábor sajnos kénytelenek voltak idő előtt befejezni a versenyt, a hepehupás talaj és az embertelen lejtők igencsak igénybe vették az izületeiket.

Az eredményes szereplés mellett a verseny fényét tovább fokozta a tavaszias, napos idő, a családias hangulat és a lelkesen drukkoló nézők, nem legutolsó sorban pedig a gyors eredményhirdetés. Beacos szellemiségből most sem volt hiány, hajrá BEAC!


Vitárius Bence versenybeszámolója
:

Nem sokkal a verseny előtt döntöttem el, hogy végülis rajthoz állok a II. Tavaszváró Terepfutóversenyen, melyet a Naplás tónál rendeztek. Ötször kellett teljesíteni a kb. 2 km-es távot, minden 13. percben volt rajt, ami azt jelentette, hogy egy résztávos edzésként lehetett felfogni ezt a szombat reggeli futást.

Muzsnay Péternek hála a versenyre való kijutás is zökkenőmentesen és kényelmesen ment, ahol azért már szerencsére kezdtem versenyhangulatba kerülni. Könnyű melegítés után fél 12-kor szép, napos időben rajtolhattunk el mind a heten: Darius, Gábor, Tomi, Áron, Gergő, Péter és én. Az első kör közepén kicsit meglepetten tapasztaltam, hogy eléggé mezőny elején futottam, 1,5 km-nél azonban utolért Gábor, így picivel mögötte, az 5. helyen zártam az első etapot. A második futam szinte egy az egyben úgy zajlott, ahogy az első, mindkét alkalommal 6:15-ös kört futottam.

Az előzetes terv az volt, hogy az első hármat kicsit lazábbra veszem, az utolsó 4 km-en pedig mindent beleadok. Ennek megfelelően a harmadik részre nem gyorsultam sokat, ekkor úgy éreztem, hogy a negyedik hely megszerzésére lehet reális esélyem. Az utosó előtti futás elején azonban az Áronnal versengő Radics Csaba az első kanyarban elcsúszott, így a negyedik "versenyen" egy jó ideig második helyen futottam, végül pedig harmadik lettem. Ekkor realizálódott bennem, hogy egy jó futással felküzdhetem magam a dobogóra, ehhez a 4 másodperces előnyömet kellett megtartanom Wágner Gáborral szemben. Áronnal megbeszéltük, hogy megpróbálok elfutni vele amíg tudok,utána pedig lesz, ami lesz. A kör első felében az élen futottam, utána azonban leszakadtam edzéstársamtól, ill. a vele küzdő Radicstól, Wágner Gáborral szemben viszont megmaradt az előnyöm, aminek nagyon örültem, hiszen így két BEAC-os állhatott fel a dobogóra! Áron nyerni tudott, az én 3. helyem pedig bőven felülmúlta előzetes várakozásaimat.

Bár a verseny előtt nem voltam túl motivált és lelkes, visszatekintve viszont nagy kár lett volna kihagyni ezt a futást. Jól sikerült a verseny, különleges volt a lebonyolítás az 5 részre bontott távval, ill. jó volt szép környezetben, terepen futni. Most azonban már számolom a napokat a Kismaratoni OB-ig...