Beacos sikerek a II. Tavaszváró Terepfutóversenyen

 

Szombaton a BEAC-os középtávfutók jókora létszámmal képviseltették magukat az idei Tavaszváró Futóversenyen, amely a tavalyihoz hasonlóan a 16. kerületi Naplás-tó mellett került megrendezésre. Atlétáink egy speciális versenyszámban, a Super Sprint futamban szerepeltek, ahol Dani Áron elsõ, míg Vitárius Bence a harmadik helyet szerezte meg.

A verseny folyamán 5-ször kellett leküzdeniük egy majd 2 kilométeres kört, amit a tó melletti dombos, nagy szintkülönbséggel bíró erdõben jelöltek ki. Az újabb és újabb rajtokra 13 percenként került sor, ennyi idõ állt rendelkezésre ahhoz, hogy a versenyzõk a távot lefussák, majd kipihenve magukat, felkészüljenek a következõ körre (egy kört átlagosan 6 és 7 perc között futottak le). A díjazásnál a futók köridejei kerültek összeadásra, így aztán hiába gyõzött volna valaki nagy elõnnyel az utolsó kör végén, ha a korábbiak során nagy hátrányt halmozott fel. A versenyszám megnyeréséhez tehát nem csak hatalmas elszántságra, hanem jó taktikára is szükség volt. A technikás pályán továbbá meredek emelkedõk és bokatörõ lejtõk követték egymást, egyenes szakasz szinte csak a rajt után és a cél elõtt akadt, ez pedig további nehézségek elé állította a versenyzõket.

Dani Áron az elsõ körben még Radics Csaba mögött ért be a célba, de a továbbiakban már nem engedte maga elé a Honvéd ifjú versenyzõjét, és hol kisebb, hol nagyobb elõnnyel fejezte be a köröket. A 4. körben Áron gyõzelme már szinte biztos volt – ellenfele látszólag jobban kimerült-, az izgalmakat inkább Vitárius Bence bronzért való küzdelme jelentette. Bence Wágner Gáborral harcolt a dobogóért, s bár volt néhány másodperc elõnye az Ikarus versenyzõjével szemben, az utolsó kör sorsdöntõ volt a végeredményt illetõen. Bence azonban nem bízta a véletlenre a dolgot, s az utolsó körben sokáig elõl futva gyûrte a métereket, míg a Honvédos fiú embert próbáló keménységgel próbálta leszakítani magáról az ellenfeleket, hisz ez volt az egyetlen esélye a gyõzelemre. Áron azonban az utolsó métereken visszaelõzte, és bebiztosította a gyõzelmét, Bence pedig nem sokkal mögötte, harmadikként beérve szerzett jelentõs elõnyt az Ikarusos Wágner Gábor elõtt - így végül két Beacos is dobogóra állhatott.

Dohóczki Tamás és Gyurcsó Gergõ egyenletes tempóban, az élbolytól nem sokkal lemaradva végeztek körrõl körre, õket pedig Muzsnay Peti követte a középmezõnyben. Hosszenji Darjus és Boross Gábor sajnos kénytelenek voltak idõ elõtt befejezni a versenyt, a hepehupás talaj és az embertelen lejtõk igencsak igénybe vették az izületeiket.

Az eredményes szereplés mellett a verseny fényét tovább fokozta a tavaszias, napos idõ, a családias hangulat és a lelkesen drukkoló nézõk, nem legutolsó sorban pedig a gyors eredményhirdetés. Beacos szellemiségbõl most sem volt hiány, hajrá BEAC!

Vitárius Bence versenybeszámolója:

Nem sokkal a verseny elõtt döntöttem el, hogy végülis rajthoz állok a II. Tavaszváró Terepfutóversenyen, melyet a Naplás tónál rendeztek. Ötször kellett teljesíteni a kb. 2 km-es távot, minden 13. percben volt rajt, ami azt jelentette, hogy egy résztávos edzésként lehetett felfogni ezt a szombat reggeli futást.

Muzsnay Péternek hála a versenyre való kijutás is zökkenõmentesen és kényelmesen ment, ahol azért már szerencsére kezdtem versenyhangulatba kerülni. Könnyû melegítés után fél 12-kor szép, napos idõben rajtolhattunk el mind a heten: Darius, Gábor, Tomi, Áron, Gergõ, Péter és én. Az elsõ kör közepén kicsit meglepetten tapasztaltam, hogy eléggé mezõny elején futottam, 1,5 km-nél azonban utolért Gábor, így picivel mögötte, az 5. helyen zártam az elsõ etapot. A második futam szinte egy az egyben úgy zajlott, ahogy az elsõ, mindkét alkalommal 6:15-ös kört futottam.

Az elõzetes terv az volt, hogy az elsõ hármat kicsit lazábbra veszem, az utolsó 4 km-en pedig mindent beleadok. Ennek megfelelõen a harmadik részre nem gyorsultam sokat, ekkor úgy éreztem, hogy a negyedik hely megszerzésére lehet reális esélyem. Az utosó elõtti futás elején azonban az Áronnal versengõ Radics Csaba az elsõ kanyarban elcsúszott, így a negyedik "versenyen" egy jó ideig második helyen futottam, végül pedig harmadik lettem. Ekkor realizálódott bennem, hogy egy jó futással felküzdhetem magam a dobogóra, ehhez a 4 másodperces elõnyömet kellett megtartanom Wágner Gáborral szemben. Áronnal megbeszéltük, hogy megpróbálok elfutni vele amíg tudok,utána pedig lesz, ami lesz. A kör elsõ felében az élen futottam, utána azonban leszakadtam edzéstársamtól, ill. a vele küzdõ Radicstól, Wágner Gáborral szemben viszont megmaradt az elõnyöm, aminek nagyon örültem, hiszen így két BEAC-os állhatott fel a dobogóra! Áron nyerni tudott, az én 3. helyem pedig bõven felülmúlta elõzetes várakozásaimat.

Bár a verseny elõtt nem voltam túl motivált és lelkes, visszatekintve viszont nagy kár lett volna kihagyni ezt a futást. Jól sikerült a verseny, különleges volt a lebonyolítás az 5 részre bontott távval, ill. jó volt szép környezetben, terepen futni. Most azonban már számolom a napokat a Kismaratoni OB-ig...