Dani Áron fantasztikus futással ezüstérmet szerzett
10000 méteres Országos Utánpótlás Bajnokság

Ideális futóidõ köszöntötte a 2012. évi 10000 m-es OB résztvevõit a verseny hagyományos helyszínén, a Vasas pályáján. Az este elsõ BEAC-os, dobogós helyezése Dani Áron nevéhez fûzõdik, aki az U23-as korosztályban a gyõztestõl alig lemaradva másodikként ért célba. A felnõtt férfiak mezõnyében Boross Gábor, rangidõsként remekült helytállt. A junior korosztályú lányoknál Ferenc Kata állhatott a dobogó harmadik fokára, míg Bajnok Sára élete elsõ Országos Bajnokságán nagyon bátran, elszántan versenyzett, és egy nagyszerû egyéni csúcsot ért el.

Dani Áron így látta a versenyt::

"A tavasszal megrendezendõ országos bajnokságokon (régebben a csákvári és a nadapi Mezei OB-k voltak ilyenek) rendszerint csak olyan lesz-ami-lesz alapon indultam el, ezek sokkal inkább a felkészülés részei, mintsem a cél állomásai. Nem volt ez másképp az idei 10 000 m-es OB-n sem, ahol a tisztes helytállás volt a célom, egy kemény futás, idõtõl és helyezéstõl függetlenül.
Látatlanban egy 31 perces eredményt tartottam reálisnak, mivel korábban még sohasem indultam ilyen hosszú pályaversenyen. Elõzetesen azt is leszögeztem magamban, hogy megpróbálok a saját tempómban futni, és nem az ellenfeleimmel foglalkozni. Átlagosan 74-es köridõket kellett volna produkálnom a 31 perces idõeredményhez, ez egyáltalán nem tûnt vészesnek, 25 kör ide vagy oda. Az idõ szokatlanul fülledt volt a melegítés alatt, de végül tökéletes körülmények közt kezdhettük el a versenyzést, és futás közben sem éreztem fullasztó hõséget, szerencsénkre lehûlt az idõ.

Eldördült a rajtpisztoly, várakozásaimmal ellentétben senki sem kezdett embertelen tempóba, úgyhogy elõre állva vezettem pár körig a mezõnyt egy igen lassú tempóban. Aztán Radics Csaba kezdett tisztességesebb iramot diktálni (Õ Junior EB-szintet akart futni), mindenki ment sorban mögötte, én pedig a boly végére kerültem. Jól éreztem ott magam, szerintem sokan kicsit elragadtatták magukat a váltásnál, és pár körrel késõbb ez sokaknál megbosszulta önmagát. Én ezzel szemben csak szép lassan, 6 km környékén fáradtam el, akkor egy kék-atlétás futóval és a VEDACos Tóth Áronnal futottam együtt. Elõttünk csak 30-40 méterrel futott az élboly, amit egyértelmûen be kellett volna fogni. Volt néhány bátortalan próbálkozásom a kék-atlétás megelõzésére, de végülis nem engedett maga elé, mert akkor gyorsabban kellett volna fusson, én pedig azért nem erõltettem a dolgot, mert lelki szemeim elõtt úgy képzeltem el, hogy mire behoznám a lemaradást, teljesen ki lennék.
Végül Tóth Áron kezdte meg a felzárkózást, de vele sem tudtam elmenni, fejben nagyon soknak tûnt a még hátralevõ 3 km. Arra számítottam, hogy majd nagyon el fog fáradni, de nem így történt, remek idõvel ért be a célba. Ez volt a verseny legkritikusabb része, ahol kicsit megtörve és belassulva futottam a 75-76-os köröket, és az sem segített, hogy néhányan megelõztek. Elértem az utolsó két körhöz, gondoltam ezt már csak lefutom valahogy, de aztán 9300 méternél valami ismeretlen felindulástól vezérelve összekaptam magam, és elkezdtem egy kemény hajrát.

Onnantól kezdve minden fáradtságom tovaszállt, és ha már megelõztem az elõttem levõ három tagú bolyt, gondoltam miért ne elõzhetném meg a következõt is? Amikor azt is megelõztem, gondoltam miért ne elõzhetném meg még azt a néhány embert is, aki elõttem kocog? Merthogy az utolsó körben úgy hagytam le a többieket, mint gyorsvonat a gyalogost. Sokan nem lehettek tisztában a határaikkal, azért futhattak ilyen lassan a végén, de valószínûleg én sem vagyok különb, csak én a dolog inverzét adtam: több erõm maradt mint kellene, azért tudtam így repülni a végén. Ha a táv 3/4-e környékén kicsit jobban figyelek, akkor akár még az elsõ hely is meg lehetett volna, de mivel semmilyen tapasztalatom nem volt még egy 10 km-es pályaversenyrõl, felépíteni sem tudtam a távot, ezért búslakodni sincs okom. A lassú kezdéshez mérten a 31:41-es idõeredmény is biztató, fõleg hogy jóformán nem is végeztem hosszú edzés-munkákat (konkréten két edzés volt, amit Imre bácsi igazán az OB távjára hangolt, és én egyiket sem csináltam végig az elhasznált cipõm miatti lábfájás miatt).

A verseny végeztével nem igazán tudtam, hogy hanyadik helyen végeztem, verseny közben egyszer hallottam, hogy az utánpótlás korúak között 4. vagyok, úgyhogy számítottam egy dobogós helyezésre, végül csak Gregor Laci vert meg, aki a Kismaratoni OB-t is nyerte egy hónappal korábban (versenyen kívül persze, mert az utánpótlás korosztály bajnoksága félmaratoni távon csak szeptemberben lesz). Tóth Áron pedig habár most még csak Junior korosztályú, kíváncsian várom milyen formát produkál a továbbiakban, az õ futásán is látszott mennyire készült erre a megmérettetésre. Ezek tükrében vagyok csak igazán elégedett, a mezõny egyébként sokkal gyengébb volt a tavalyinál, akkor Csere Gáspár edzõtársam bõ fél perccel jobb ideje csak a 3. helyre volt elég, Kállay Dániel és Szabó Sándor mögött."

Dani Áron

A verseny képgalériája: Képgaléria