Dani Áron fantasztikus futással ezüstérmet szerzett
10000 méteres Országos Utánpótlás Bajnokság



Ideális futóidő köszöntötte a 2012. évi 10000 m-es OB résztvevőit a verseny hagyományos helyszínén, a Vasas pályáján. Az este első BEAC-os, dobogós helyezése Dani Áron nevéhez fűződik, aki az U23-as korosztályban a győztestől alig lemaradva másodikként ért célba. A felnőtt férfiak mezőnyében Boross Gábor, rangidősként remekült helytállt. A junior korosztályú lányoknál Ferenc Kata állhatott a dobogó harmadik fokára, míg Bajnok Sára élete első Országos Bajnokságán nagyon bátran, elszántan versenyzett, és egy nagyszerű egyéni csúcsot ért el.

Dani Áron így látta a versenyt::

"A tavasszal megrendezendő országos bajnokságokon (régebben a csákvári és a nadapi Mezei OB-k voltak ilyenek) rendszerint csak olyan lesz-ami-lesz alapon indultam el, ezek sokkal inkább a felkészülés részei, mintsem a cél állomásai. Nem volt ez másképp az idei 10 000 m-es OB-n sem, ahol a tisztes helytállás volt a célom, egy kemény futás, időtől és helyezéstől függetlenül.
Látatlanban egy 31 perces eredményt tartottam reálisnak, mivel korábban még sohasem indultam ilyen hosszú pályaversenyen. Előzetesen azt is leszögeztem magamban, hogy megpróbálok a saját tempómban futni, és nem az ellenfeleimmel foglalkozni. Átlagosan 74-es köridőket kellett volna produkálnom a 31 perces időeredményhez, ez egyáltalán nem tűnt vészesnek, 25 kör ide vagy oda. Az idő szokatlanul fülledt volt a melegítés alatt, de végül tökéletes körülmények közt kezdhettük el a versenyzést, és futás közben sem éreztem fullasztó hőséget, szerencsénkre lehűlt az idő.

Eldördült a rajtpisztoly, várakozásaimmal ellentétben senki sem kezdett embertelen tempóba, úgyhogy előre állva vezettem pár körig a mezőnyt egy igen lassú tempóban. Aztán Radics Csaba kezdett tisztességesebb iramot diktálni (Ő Junior EB-szintet akart futni), mindenki ment sorban mögötte, én pedig a boly végére kerültem. Jól éreztem ott magam, szerintem sokan kicsit elragadtatták magukat a váltásnál, és pár körrel később ez sokaknál megbosszulta önmagát. Én ezzel szemben csak szép lassan, 6 km környékén fáradtam el, akkor egy kék-atlétás futóval és a VEDACos Tóth Áronnal futottam együtt. Előttünk csak 30-40 méterrel futott az élboly, amit egyértelműen be kellett volna fogni. Volt néhány bátortalan próbálkozásom a kék-atlétás megelőzésére, de végülis nem engedett maga elé, mert akkor gyorsabban kellett volna fusson, én pedig azért nem erőltettem a dolgot, mert lelki szemeim előtt úgy képzeltem el, hogy mire behoznám a lemaradást, teljesen ki lennék.
Végül Tóth Áron kezdte meg a felzárkózást, de vele sem tudtam elmenni, fejben nagyon soknak tűnt a még hátralevő 3 km. Arra számítottam, hogy majd nagyon el fog fáradni, de nem így történt, remek idővel ért be a célba. Ez volt a verseny legkritikusabb része, ahol kicsit megtörve és belassulva futottam a 75-76-os köröket, és az sem segített, hogy néhányan megelőztek. Elértem az utolsó két körhöz, gondoltam ezt már csak lefutom valahogy, de aztán 9300 méternél valami ismeretlen felindulástól vezérelve összekaptam magam, és elkezdtem egy kemény hajrát.

Onnantól kezdve minden fáradtságom tovaszállt, és ha már megelőztem az előttem levő három tagú bolyt, gondoltam miért ne előzhetném meg a következőt is? Amikor azt is megelőztem, gondoltam miért ne előzhetném meg még azt a néhány embert is, aki előttem kocog? Merthogy az utolsó körben úgy hagytam le a többieket, mint gyorsvonat a gyalogost. Sokan nem lehettek tisztában a határaikkal, azért futhattak ilyen lassan a végén, de valószínűleg én sem vagyok különb, csak én a dolog inverzét adtam: több erőm maradt mint kellene, azért tudtam így repülni a végén. Ha a táv 3/4-e környékén kicsit jobban figyelek, akkor akár még az első hely is meg lehetett volna, de mivel semmilyen tapasztalatom nem volt még egy 10 km-es pályaversenyről, felépíteni sem tudtam a távot, ezért búslakodni sincs okom. A lassú kezdéshez mérten a 31:41-es időeredmény is biztató, főleg hogy jóformán nem is végeztem hosszú edzés-munkákat (konkréten két edzés volt, amit Imre bácsi igazán az OB távjára hangolt, és én egyiket sem csináltam végig az elhasznált cipőm miatti lábfájás miatt).

A verseny végeztével nem igazán tudtam, hogy hanyadik helyen végeztem, verseny közben egyszer hallottam, hogy az utánpótlás korúak között 4. vagyok, úgyhogy számítottam egy dobogós helyezésre, végül csak Gregor Laci vert meg, aki a Kismaratoni OB-t is nyerte egy hónappal korábban (versenyen kívül persze, mert az utánpótlás korosztály bajnoksága félmaratoni távon csak szeptemberben lesz). Tóth Áron pedig habár most még csak Junior korosztályú, kíváncsian várom milyen formát produkál a továbbiakban, az ő futásán is látszott mennyire készült erre a megmérettetésre. Ezek tükrében vagyok csak igazán elégedett, a mezőny egyébként sokkal gyengébb volt a tavalyinál, akkor Csere Gáspár edzőtársam bő fél perccel jobb ideje csak a 3. helyre volt elég, Kállay Dániel és Szabó Sándor mögött."

Dani Áron

A verseny képgalériája: Képgaléria