Egyetemi OB 2012


Az egyetemi bajnokságoknak itthon nincs túl nagy presztízsük, de pont jó időben vannak  egy szezon indításhoz, és hogy összegyűljön egy erősebb mezőny. (2009, 2010, 2011) A nevezések láttán aztán mégis csodálkoztunk picit, hogy sokan mégsem ezzel nyitják a szabadtéri szezonjukat, nagyobb ellenfeleim közül egyedül a VEDAC atlétái álltak rajthoz (a bajnokság ugyanis Veszprémben került megrendezésre), 1500 m-en Szalai Benji és a fiatal Kilián Dani.

Mivel rendszerint nincs tolongás a egyetemi bajnokságokon, a verseny nyílt, boldog-boldogtalan elindulhat. Nem a főiskola színeiben neveztem, így a "nem egyetemi" futamban indulhattam - jól jártam vele, mert az egyetemisták közt egyébként sem lett volna jobb ellenfelem.
A nevezési lista láttán győzni mentem Veszprémbe, ez sikerült is. 3:58-as idővel értem célba, ami megnyugtató eredmény a legelső versenyen. A vezetést Kilián Dani vállalta magára, aki egy nagyon lassú 67-es körrel kezdett (64-es kör-átlag a 4 perces 1500m), majd a folyamatosan gyorsuló verseny utolsó körére Benji állt az élre, akit a célegyenesben előztem meg. Fordított állásban valószínűleg fordítva történnek a dolgok, de szerintem mindkettőnkben sok-sok másodperc maradt még - én ezeket a jövőheti ARAK Kupán igyekszem majd felhasználni.
Tavaszi alapozást még sosem sikerült olyan fegyelmezetten véigcsinálni, mint idén (tavaly sérülés, két éve kartörés), és az állóképességem úgy érzem rengeteget javult. Gyorsítani még nem nagyon volt időnk, a verseny előtti héten futottunk először 31-es 200 métereket, de ez ugyanígy volt télen is, amikor két heti edzésből futottam egy meglepően jó időt.
A szombati napon mégsem tudtam igazán örülni a saját eredményemnek, mert ennél valami sokkal nagyobb dolog kötött le: Kenesei Zsanett edzőtársam a legelső versenyén máris megfutotta az A-szintet a Junior VB-re! Ezúton is gratulálok neki! A MASZ valahogy még nem tett róla említést a saját beszámolójában, gondolom ezt a hiányosságot a vasárnapi eredmények után pótolják. A verseny pikantériája, hogy a futásban nem volt semmi görcsös erőlködés, nem a szintteljesítés volt a cél, az utolsó méterekig Zsanett valószínűleg maga sem gondolta, hogy rögtön A-szintet futhat. Az pedig az egyik legfelemelőbb érzés, amikor az utolsó 80 méteren csak az órát lesed, hogy a kívánt időn belül leszel-e, vagy lecsúszol. Zsani belül volt.

Dani Áron