Biztató idénykezdés


A hétvégi Magyar Egyetemi és Főiskolás Országos Bajnokságon már mint teljes jogú résztvevő indultam a BEAC és az Eötvös Loránd Tudományegyetem színeiben, s mind 800, mind 1500 méteren első helyen értem célba, 1500-on ráadásul a Junior Világbajnokság szintidején belül.

Szombat kora délután kellemes időben rajtoltunk el anyuval itthonról, így utólag derekasan bevallom, semmi komolyabb terv nem járt a fejemben a versenyre nézve, mert, bár érzem, hogy alakul a formám, a hét második felében kissé tompának éreztem magam.
Aztán érkezés után a veszprémi pálya nem hazudtolta meg önnönmagát (vagyis fújt a szél). Elkezdtem a melegítést, a repülőknél mondtam anyunak, hogy meglepően jól érzem magam. Aztán elindultunk. Beálltam Czebei Réka és Kószás Kriszta mögé, az első kör idejét még hallottam, utána az utolsó 1400 méterig semmit. Kriszta nagyjából féltávnál elkezdett fáradni, kiléptem mellé. Aztán 350 méterrel a vége előtt „egy életem – egy halálom”, elindultam, ami, mint utóbb kiderült, nem volt annyira rossz ötlet. A célegyenesre fordulva megláttam a futóórát, és onnantól kezdve 12 másodperc alatt öregedtem vagy 5 évet. Láttam a lehetőséget, ami addig meg se fogalmazódott bennem a táv alatt, mert fogalmam sem volt, hogy állok időben. Aztán úgy, mint minden versenynek, ennek is vége lett. 4:24 a vb kiküldetési szint. Az óra 4:23,90-nél állt le.
Zsófi rohan felém sikítva. Imre bácsi talán életében először nem tud beszélni. Mosolygó Áron, Gábor és Tomi. Örvendező anyu. Gratuláló veszprémiek. A világnál többet jelent. Egyébként Áron mintahajrával nyerte a meghívásos 1500 métert, Tomi egyénit futott, Gábor pedig hatalmasat küzdve hajrázott.
Aztán egy rövid intermezzo a kötelező doppingellenőrzésen. Vacsora, majd alvás Zsófiéknál. Már egy másik fórumon említettem, hogy aki jól szeretne futni Veszprémben, az vegyen ki egy szobát Perneszéknél (hoppá, bocsánat, nem foglalkoznak ilyesmivel… még?). Csodás környék, takaros ház, otthonos szobák, vendégszerető, kedves család, Zsófi társasága pedig hihetetlenül felemelő dolog verseny előtt.
Másnap is „kinéztünk” a pályára (reggel Bajnai Nóri második lett az egyetemi bajnokságon 5 km gyaloglásban, Südi Ancsura pedig végig segített neki), mert volt még két kemény körünk Zsófival és Fannival kiegészülve. Ez számomra már csak egy tesztverseny volt arra nézve, hogy mit bírok egy 1500 méter után. Nagyrészt egyedül futottam és vittem a mezőnyt magammal. Minden rossz érzés nélkül értem célba, 2:10-en belüli idővel. Fanni legnagyobb örömömre kezd magára találni, ezt ő maga is nyugtázta egy 2:13-as futással, Zsófi első egyetemi bajnokságán 5. lett, úgy, hogy elég nagy idegi tehernek volt kitéve az utóbbi napokban.

Kétszeres egyetemi bajnok vagyok, most már talán ideje lenne nekiállni a tanulásnak is, mert jövőre is szeretnék elindulni ezen a versenyen…

Kenesei Zsanett