Mannheim



A mannheimi Bauhaus Junioren Gala minden évben a világ számos pontjáról (Thaiföldtől Ausztrálián át Finnországig) vonzza a junior korú atlétákat, kiváló felkészülési lehetőséget biztosítva az éppen aktuális világverseny előtt.
Idén MASZ jóvoltából én is tagja lehettem a négy fős magyar csapatnak, és utólag bizton állítom, a verseny nem csak az 1500 méter miatt volt hatalmas élmény.

Németországban az Eb miatt fociláz tombol, ablakokban, szárítóköteleken, szélvédőkön, még visszapillantó tükrökön is német zászlók lengedeznek. A verseny előtti éjjel a német-görög meccs miatt elég hangzavarosan telt (német gólok után tűzijáték, hajnali háromkor német himnusz csendül a szobánk ablaka alatt…), mindenesetre szombat délután odaálltam a rajthoz, és életem eddigi legnagyobb másfél kilométeres közelharcának voltam szemtanúja és elszenvedője. Nagyrészt próbáltam kivonni magam a "húsdarálóból", és a mezőny hátsó részében meghúzódni, és ahogy erősödött az iram, váltani az élbollyal. Ez jórészt sikerült is, erős tempójú 300 méteres hajrá után egy izlandi és egy ausztrál lány után harmadikként értem a célba, életem második legjobb időeredményével.

A magyar csapat többi tagja is jól teljesített, mindannyiunknak ez volt az utolsó megmérettetés Barcelona előtt.

 

Kenesei Zsanett