Csinálni kell!
Maraton OB - 2012



Beállt a rajthoz. Mögötte sok ezer futó, elõtte több mint 42000 méter, de nem ez foglalkoztatta. Máskor mindig volt valami cél, amiért futott. Barátok elismeréséért, jobb idõeredményért, helyezésért, éremért, vagy megmutatni a fiataloknak, hogy még õ is tud valamit. De most elõször életében a rajtnál nem az elkövetkezõ versenyen járt az elméje. Gondolatai cikáztak a múltról, jövõrõl, családról, barátságról.
Eldördült a rajtpisztoly, megindult a tömeg. Edzõje szavai jutottak eszébe: - „Hadd, hogy vigyenek a lábaid, hagyd õket menni!” Követte a tanácsot, tette a lábait egymás után. Csinálta, akárcsak a hétköznapok dolgait. Nem nézett az órájára a kilométertábláknál, nem foglalkozott a többi futóval, csak ment, csinálta, mert csinálni kell! Akár mosolyogva, akár szomorúan, akár a fáradtságtól szédelegve.
Ahogy teltek a kilométerek, egyre nehezebb lett, de egyre inkább érezte, hogy menni fog. Csak csinálni kell!
A cél elõtt 500 méterrel begörcsölt lába miatt más alkalommal haragudott volna. Most nem tette. Csak ment, csak csinálta a végéig. A verseny végén családja és edzõi várták. Amint ment feléjük lassan kezdett ráeszmélni, hogy most kapott meg valamit, amire mindig is vágyott:
Öt éve csatlakozott a egyesülethez, ahhoz a közösséghez, ami megadta neki azt, amit gyerekkora óta szeretett volna: 3 óra 16 percig egy kicsit õ is igazi futónak, sportolónak érezhette magát.

Célba ért.

Köszönöm mindenkinek, köszönöm BEAC!

Richter László