Amsterdam, 8 km – In medias res



Péter - nem is olyan rég - tavaly februárban csatlakozott egyesületünkhöz, viszont valami korán kiderült; Péter „nem tréfál”.  Pár hónap kilométereivel, a tavasz meg a nyár könnyű és nehéz edzéseivel, pillanataival (illetve néhány hazai versennyel) a lábaiban, bátran a téma közepébe vágott.  Amsterdamba repült futni, az Amsterdam Marathon Event keretében megrendezett 8 km-es versenyre, külföldiek közt kipróbálni magát. Nem a szokványos történet, úgyhogy megkérdeztem.

1. Október 21.-én, vasárnap 10:10 perckor dördült el a rajtpisztoly, milyen érzés volt külhonban, a világ egyik leggyorsabb pályáján elrajtolni? (Az Amszterdam Maraton útvonala a világ leggyorsabb pályái közé tartozik, elért eredmények alapján a hatodik leggyorsabb pálya).
Fantasztikus és egyben kicsit ijesztő – de csak így utólag: még sohasem indultam 8km-es távon mióta először futócipőt húztam és ráadásul mindezt külföldi környezetben vállalni, óriási élmény volt.  Másfelől, Hollandia kis túlzással a második hazám, nagyon sok emberi – szakmai kapcsolat fűz a hollandokhoz, éltem-tanultam ott, így a környezet már önmagában inspiráló volt. Ugyanakkor – őszintén szólva - az igazi mozgatórugó, hogy éppen ezen az amszterdami versenyen elindultam, évekre nyúlik vissza: nagyon szerettem volna egy holland valakinek bizonyítani.

2. Értem. Nos, a 28:34-es időeredménnyel a 13. helyen végeztél, mint első magyar egy közel 4200 fős, nemzetközi mezőnyben. Az eredmény – ezek nemzetközi, arab számok, mindenki érti - szépen beszél magáért.  Milyen volt, hogyan telt ez a szűk félóra?
Feltűnően hamar eltelt ez a bő 28 perc, volt egyfajta sodrása a pályának, ami nem éreztette, hogy 8 km a leküzdendő táv. Próbáltam nem is erre gondolni, ugyanakkor tartottam tőle, hogy rutin hiányában rosszul osztom be az energiámat és legrosszabb esetben fel kell adnom a versenyt, de sikerült beállni egy tempóra, amit szinte a célig tartani tudtam.

3. Ha jól tudom, a verseny történetében ez az eddigi legjobb magyar helyezés! Szerintem gratulálunk és büszkék vagyunk Rád, de Te mit szólsz, hogy értékeled a teljesítményedet, elégedett vagy?
Köszönöm, valóban így van, de mindez eltörpül Szekeres Ferenc több mint három évtizeddel ezelőtti, ugyanezen szakaszon aratott kétszeres maratoni győzelméhez képest!! Ez a célidő és az eddigi versenyeredményeim elsősorban nem az én érdemem, élvezem az égiek áldását, Imre bá személyében egy kiváló edzővel lehet együttdolgozni, egészen különleges, ahogy ránevel a futásra, az eredmény sokkal inkább ezeknek a tényezőknek köszönhető. Ami a teljesítményemet illeti: természetesen örülök a sikernek, de csak egy lelkes, kezdő futó vagyok, éppen annyira örülhetek minden sikernek, hogy erőt merítsek a további, még jobb teljesítményekhez. Nem szabad ezt misztifikálni, nagyon sokat kell még fejlődnöm!

4. Valamilyen taktika (vagy edzői utasítás) hajtott előre, vagy csak vittek a lábaid? Fel tudsz esetleg idézni képkockákat, érzéseket, gondolatokat, hangokat, illatokat, vagy menet közben kizárólag a lépteidre koncentráltál? Ezen a versenyen mi volt a konkrét, személyes célod?
Imre bá a korábbi versenyek előtt tudatosan visszafogott, hogy nehogy elfussam az elejét, amire hajlamos voltam. Ez segített, 3 km-ig haladtam az ötfős élbollyal, lassabb tempóban, mint amit a verseny első szakaszára terveztem. Viszont ők ezután megléptek, így egyetlen cél, a sebességem megtartása maradt számomra. A futás alatt tele voltam gondolatokkal, ezek mind bíztató intuíciók, amelyek maguktól törtek elő bennem. Egyetlen célom volt; ha 1 másodperccel is, de 30p alatt érjek be.

5. A 8 km során – hogy emlékszel - voltak csúcs és mélypontok? Mi lendített át a „falon”, ha volt?
A mélypont 7500 m-nél ért el, gyomorgörccsel, de röviddel utána megpillantottam az olimpiai stadiont, először kívülről, majd az utolsó 300 m-en a lelátók előtt futottunk be, ez óriási élmény volt. A hatékony hajrázásba viszont bele kell még tanulnom. Sokat segített, hogy az egyes km-eknél mutatott részidőim sorra felülírták az előző futásaim részeredményeit, ami tovább bíztatott, a végén 175m-nél – az utolsó, már rekortánon megtett kanyarnál – pedig már láttam az időmérőt, és tudtam, bőven megvan.

6. Milyen légkörben zajlott a futam? Holt térben futottál, vagy sikerült az élbollyal menned? Milyennek találtad a mezőny mentalitását? Látsz bármilyen szembetűnő különbséget a magyar és a nem magyar futók, vagy kiterjesztve a kérdést, a magyar és a nem magyar versenyek között?
Többségében holland, illetve nyugat-európai futók álltak rajthoz, a rajt előtti „felvezetés” nagyon derűs volt, mind a versenyzők, mind a szervezők profi körülményeket teremtettek, és az éppen arra járók spontán bíztatása tette teljessé a verseny élményt. Például, tessék egy képkocka, ami „kidomborodik”: Ötszáz méterrel a befutó előtt egy holland futó, akivel épp versenyben voltam, mikor megelőzött, felém fordult és tovább bíztatott. Ilyesmiben idehaza egyelőre nem volt részem.

7. De ami késik, talán nem múlikJ. Ahogy láttam az olimpiai stadionba futottál be. Milyen érzés volt elvegyülni egy ilyen pálya véráramában? Mindez segített? Szurkolt valaki?
Egy ilyen városban, gyönyörű környezetben futni önmagában egyedi élmény volt, az élő TV közvetítés, a lelkes és nagyszámú szurkolótábor – jó lehet főképp a maratonisták miatt – meg hát az olimpiai stadion addig nem tapasztalt érzést ébresztett bennem. Azt mondhatom, nem edzek még olyan régóta, - talán meg sem érdemlem - hogy ilyen körülményekben legyen részem, inkább egy megelőlegezett ajándék volt, hogy ide eljutottam, ami csak megerősít abban, hogy keményen edzeni kell tovább!

8. Már volt arról szó, hogy a tavaszi felkészülésünkkor csöppentél bele a pálya „vérkeringésébe”. Hogyan élted meg az elmúlt hónapokat, ha visszamehetnél az időben, újra lejönnél? Van bármi, amit másképp csinálnál, ami az edzésmunkát illeti?
Az elmúlt hónapok bebizonyították számomra, hogy a befektetett munkának megvan az eredménye és mindezt egy olyan sportágban, amiben már sokkal korábban ki akartam próbálni magam, és amiben ráadásul nagy örömem lelem. De nem akarok a múlttal foglalkozni, hiszen sohasem késő, onnantól kezdve, hogy februárban lejöttem és megismerkedtem Imre bával csak előre nézek, a munkájának egyértelműen megvan az eredménye.

9. Nemrég léptél be az egyesületbe, keveset tudunk rólad és ráadásul mindig csak futni látunk. „Ki is vagy te”, amikor éppen nem futsz? És amikor futsz (ha van rá válasz), miért pont futsz? Mászhatnál falat is, a várost lassan ellepik a futballpályák J. Futni – minekJ?- gondolom nem mindenki érti a környezetedben. 
Amikor éppen nem futok, akkor mindig rohanokJ, sok mindennel foglalkozom ugyanis, kevés időben: hivatalosan kormánytisztviselő vagyok, politikai tanácsadóként dolgoztam a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, innen épp a külügyi tárcába távozok. E mellett egy pán-európai kereszténydemokrata ifjúsági párt kommunikációs tanácsnokaként tevékenykedem, nemzetközi közéleti továbbképzésekben veszek részt, egy civil szervezetet elnökölök és képviselek politikai kérdésekben itthon és külföldön egyaránt. Miért futok? A futás egy megmagyarázhatatlan örömöt nyújt, érzem, hogy sok kérdésemre választ ad, igazi áldásnak tekintem.

10. Már elmúltál 12 éves, nem vagy szűk értelemben „verseny korosztály” J. Eddig mi tartott vissza a futástól?
A kellő elhatározás, de ezen már túl vagyok, a lényeg, hogy most már nem tart vissza semmiJ.

11. És most mi következik? Milyen kihívásra készülsz?
Nagyon szeretnék a jövőben pályaversenyen rajtcsíkra állni, 1500m-en, de a legfontosabb a soron következő alapozás, a további folyamatos fejlődés, ehhez a BEAC-ban minden körülmény adott. Ezt, és az eddigi munkát ez úton is szeretném megköszönni edzőmnek, edzőnknek: Szabó Imrének.

 

Bajnai Nóra