BEAC ÉVZÁRÓ, 2012

Mindig maradj ilyen vékony, mint ez a kupa



Október 26.-án, pénteken – a hagyományokhoz híven – a Talentum székház adott helyet a BEAC atlétikai szakosztály évzáró ünnepélyének. Feltehetnénk a kérdést, hogy egy atlétikai szakosztály évzáró ünnepségére miért egy művészeti képzőhely színháztermében kerül sor már évek, sőt évtizedek óta?
De nem válaszolom meg, mert egy ilyen kérdés igényes megválaszolása – azt hiszem – messzebb vezetne, mint egy ultramaratoni táv lélekpróbáló kilométerei, ahhoz pedig nem értek, úgyhogy inkább megragadom az alkalmat, hogy többünk nevében köszönetet mondjak Gerendási Istvánnak - szakosztályunk vezetőjének, aki egyben a Rajkó Művészegyüttes igazgatója is - az esemény megszervezéséért, színvonalas lebonyolításáért és főként azért a fáradhatatlan lélekjelenlétért, amit napi szinten nyújt a pályán és amivel segíti az atléták munkáját. 
Mitől működik ez az egyesület olyan eredményesen, hogy idén pl. 11-en nyertek válogatottságot?  Itt valaki varázsol? Ki az, aki csinálja ezt az egészet?  A fentiekhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, ide-oda, és nem szerettem volna magamra maradni velük, úgyhogy miután többekkel elbeszélgettem, mialatt a kupáinkkal és a nagyon bőkezűen osztott ajándékokkal megrakva hazafele igyekeztünk, megkérdeztem és arra kértem a BEAC egyik (!) fiatal reménységét, Balog Evelint , hogy – noha ez nem okoz neki gondot - szólaljon meg.

1. 2010 óta veszel részt BEAC - os évzárókon, a forgatókönyvnek van egy hagyományos menete, de minden évben történik ilyenkor valami új is és van valami finom, apró változás. Idén mi tetszett a legjobban? Milyen mozzanatokat ragadnál ki és mi az, ami más volt, mint a korábbi években?
Az tetszett a legjobban, amikor Pista bácsi felolvasta azt a szöveget!  Annyi változás történt, hogy hagyományosan sokáig szokott tartani a beszéd, Imre bácsi is szól néhány szót.  Most feszesebbre próbálták fogni, viszont elhúzódott egy picit. Ezért pont jó lett.

  2. Mi tetszett a leginkább Pista bácsi megszólalásában?
Nem pontosan emlékszem magára a szövegre, de az tetszett, hogy az egész nagyon illett ránk! Sajnos elfelejtettem, miről szólt. Vagy rólunk, vagy az akaratról. Ha az akaratról, akkor ez igazán illik egy sportolóhoz. Ha nem arról, akkor pedig nagyon passzolt ránk. Mi, vagy az akarat – ez szinte egy.

3. Milyennek találtad azt, ahogyan Imre bácsi egyenként mindenkit méltatott. Mit gondolsz, a szavak embere? Hogyan beszélt?
A szavaké is, mert nem szószátyár! Azt gondolom, hogy Imre bácsi általában keményen és őszintén megmondja a véleményét mindenki előtt. Mindenkiről, meg mindenről – és ez ritka. Most  szerintem szokatlanul pozitívan szólt a legtöbb atlétáról, habár valakit picit túldicsért ( például engem is), de valakit pedig nem.

4. Minden BEAC - os edző beszélt a díjak átadásakor. Csodálkoztam, hogy Anikó néni nem. Te örültél volna, ha Anikó néni is megszólal? Ő ilyenkor mindig hallgat?
Anikó néni csak ritkán szokott nyilvánosan beszélni, de szerintem, ha majd a tanítványai nagyobbak lesznek (bár akkor úgy is átkerülnek Imre bácsihoz), akkor olyan jó lenne, ha ő is mondana pár szót, szerintem mi nagyon örülnénk. Legalább a kis csapatról, de gondolom erre most csak azért nem került sor, hogy ne legyen túl hosszú az est.

5. Milyen volt az állófogadás, hogy ízlett a vacsora? Mit esznek az ilyen könnyű atléták, mint Te?:)
Hát mivel liszt érzékeny vagyok, én az etalon salátát kaptam, ami azért etalon mert egyszer ettem és kijelentettem hogy ez a legfinomabb sali. Szerintem nagyon ideális, könnyű, szuper vacsit állítottak össze a sütitől eltekintve! Köszönjük szépen!

6. Mit gondolsz arról, amit Ica néni (Németh Ilona) mesélt? A „cserbenhagyásos gázolás” esete?
Egy igazi edző jogosan akad ki nagyon ilyesmin. A fiaként nevelt tanítvány, 6 év után ott hagyja egy szó nélkül?! Megértem és őszintén sajnálom, mert ő hozta ki Petiből ezt az eredményt. Szerintem másnál ezek után, legalábbis erősen kétséges, hogy meddig és mennyire tud majd fejlődni.

7. Neked személyesen mit jelent a BEAC- hoz tartozni?
Család. Olyan mintha a családom lenne, csak fakón léteznék, ha nem volna.

8. És mit jelent számodra Szabó Imre személye, milyen ő?
Imre bácsi – sok tekintetben - az apukám. Nagyon köszönöm az Istennek, hogy egy ilyen bölcs és odaadó emberrel találkoztam. Ha nem lenne, hát nincs elképzelésem arról, mit csinálnék. Mert rejtély. Ő felbecsülhetetlen.

9. Mit gondolsz, 10 év múlva, a kupát elnézegetve, mire fogsz emlékezni ebből az évzáróból (bár tudom, ennyire előre atlétának nem tervez).?
Szerintem visszagondolok majd Imre bá szavaira. „Mindig maradj ilyen vékony, mint ez a kupa”. Akkor is nagyon fogok örülni, hogy egy ilyen nemes díjat Balog Evelinként elnyertem!

10. Léci, említs néhány mozzanatot az idei évzáróból, ami számodra – úgy gondolod -felbecsülhetetlen.
Amikor kimész és Imre bácsi téged értékel. De legfőképp, hogy közel 150 ember összegyűlik, mint valami óriási család és akkor szépen, együtt megbeszélik az évet .:)).

11. Köszönöm szépen a válaszokat Evelin!

Szerintem sokan szeretnénk megköszönni az évzáró megszervezését és az egész éves kitartó munkát Szabó Anikónak is, aki ténylegesen a BEAC pálya „lelke” és ezzel akkor még szinte semmit sem mondtam el arról a műgondról, aminek következtében a gyerekként hozzákerülő emberekből, évről évre egyre többen lesznek válogatottjai ennek az országnak, és ahogyan általában bárkiből elég gyorsan embert varázsol. Tények is álljanak itt. Idén, 2012-ben például, az egyesületünkből 11 – en nyertek válogatottságot és a 11 ember közül jó páran, még évekkel ezelőtt Anikónál kezdték a felkészülést és tőle kerültek át Szabó Imre csoportjába.

Szabó Imre a BEAC atlétika szakosztályának szakmai, eszmei vezetője és őt az utóbbi hónapokban, években nyújtott, „mindenórás”, rendületlen munkájáért, odaadásáért valami olyasféle köszönet illeti, amihez azt hiszem, a magyar nyelvben kicsit kevés a szó, mert minden tekintetben pótolhatatlan személyiség és főleg semennyire sem típus. Inkább amolyan ritka, rendhagyó kibontakoztató, „mindenki apukája”- az egyik oldalon. A másikon viszont, ott áll, ha kell a szikla, a kemény-könyörtelen edző, akinek a szemében tizedmásodpercek futják a maguk versenyeit és időkön kívül aligha léteznek emberek.  Tud „mindenki is lenni” – az évzárón tartott méltatásai, bemutatásai ezt nyugtázták, mert mindenkihez egy olyan személyes hangnemben, olyan inspirálóan, megszólítóan szólt egy jelentős nyilvánosság előtt mintha csak neki mondaná.

Az évzáró ünnepélyt a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, Dornbach Ildikó is megtisztelte személyes jelenlétével és az est egyik zárszavaként az angol „spirit” kifejezést használta arra, hogy összefoglalja a szakosztályunkkal és az évzáróval kapcsolatos összbenyomásait. (A szó jelentései: bátorság, kedély, kedv, lélek, lelkierő, szellem, szesz). Messzemenően egyetértek abban, hogy a mi klubbunkban – talán a szesz kivételévelJ - minden megvan, együtt áll. Hű tükre ennek az évzárón egybegyűltek óriási létszáma és sokfélesége. Önmagában a tény, hogy családok, sporttársak, barátok, de egyúttal a sportélet, a hazai atlétika olyan felső vezetői, kiválóságai is jelen voltak. A BEAC atlétikai szakosztályának egyik rejtett erőssége, mintegy varázsereje, hogy - bár az atlétika végletesen egyéni sport– a BEAC atlétika család és csapat. 

Szűk és tág értelemben hidat képez ember és ember között (egy világban, ahol nem olyan nagy túlzás állítani, hogy ember embernek farkasa, amelyik térben és időben egy kicsit dezorientált és dezorientál). A BEAC atlétika örökség és közösségi tér is, ahol minimum megfér egymás mellett a hobbisportoló, meg a magyar bajnok, ugyanígy a senior és az óvodás, de megkockáztatom: a magyar bajnok meg a másik magyar bajnok is, mert itt az ember abba is szépen beletanul, hogy miként barátkozzon meg, éljen, eddzen együtt, akár a legádázabb ellenfelével, riválisaival olyan módon, hogy végül segítsék egymást, (ami a versengésnek szinte csak külföldi országok sport egyesületeiben tudatosan alkalmazott jó gyakorlata). 

Tehát a teljes kibontakozás, a mérhető fejlődés lehetősége itt mindenki számára nyitott és azt gondolom, hogy rendkívül érzékeny szakmai tudás, finom arányérzék, odafigyelés és profi csapatmunka szükséges ahhoz, hogy ennyire különböző tudásszintű, életkorú, motivációjú emberekkel foglalkozzon valaki egyszerre és mindez működni is tudjon. De hát nagyon működik. A 2012 – es évzáró ünnepély velem ezt láttatta.

Bajnai Nóra

Az ünnepség képei