29. Hegyifutó Világbajnokság

 

A magyar válogatottal szeptember 06.-án reggel indultunk Lengyelországba, Krynica-Zdrójba a Hegyifutó Világbajnokságra. Röviden az oda utazásról. Rendben oda értünk majd a szállás elfoglalása és a lejelentkezés után mehettünk is vacsorázni. Később megkaptuk a válogatott mezeket és melegítőket. Este egy kis átmozgatás majd pihenés. Másnap reggel két tagunk ment el doppingvizsgálatra és ezt követően indultunk el a pálya bejárásra.

A pálya a szállodánktól (Geovita) kb. 10km-re volt. Külön busz vitt oda minket majd egy sífelvonón kellett 10 percig csak felfelé menni. A pályát kevés futással és sok gyaloglással megnéztük és egy kicsit én meg is ijedtem tőle, hogy ezeken az emelkedőkön majd, hogy fogok felfutni. Hát, mint utólag kiderült több-kevesebb eredménnyel mentek is az emelkedőkön való futások. Az U20-as korosztályban 4 magyar volt. Cakó Bálint, Dimanopulosz Zsombor, Sallai Bence és jómagam (Miksa Kende). Haza tértünk a szállásra és elkezdtünk elmélkedni vajon kinek, hogy fog menni a verseny én kb. tudtam, hogy milyen formában vagyok, és mire leszek képes ezen a pályán.

A versenyre reggel 7 óra 45 perckor indult a buszunk és miután felmentünk a felvonón még megnéztük a női U20-asok rajtját és el is kezdtünk melegíteni. A rajtunk 10 órakor volt. Rajt után kb. 500m emelkedő kis lejtővel a közepe fele, majd hirtelen pár méteres lejtő után egy balkanyar, ami igen veszélyes, hiszen nagyon gyors a tempó. Az első km 3 perc körüli lehetett, de utána 1,5-2km folyamatos lejtő ahol még egészen egyben volt a mezőny szóval ment a könyöklés és a lökdösődés a jobb pozícióért. Én próbáltam kimaradni ezekből, de sajnos nem jött össze, mert rögtön az első lejtőnél kaptam egy könyököst a bordáim közé és beszúrt az oldalam.
A "lefelékről" nem is érdemes beszélni. Kiengedtem és hagytam, hogy menjenek a lábaim semmi fékezés csak a hirtelen, éles kanyarokban. Az első komoly akadályt a sípálya jelentette amin cikk-cakkban kellett felfutni/sétálni. Én a feléig tudtam megfutni az első körben és utána a térdemet nyomva gyors sétában a többit. Következett egy viszonylag sík szakasz ahol volt egy frissítő pont, amit gyorsan kihasználva lelocsoltam magam egy adag vízzel. Itt következett egy olyan emelkedő, ami egy sávos volt előzni csak nehezen lehetett, de amire ide értünk kialakult egy sorrend, amit már nehéz volt megbontani. Nagy nehezen felmásztunk itt is, de még hátra volt még egy kör.

A cél környékén álltak a magyar szurkolók és biztattak, hogy menjek tovább. Szerencsére megint a lejtő következett, itt is egy gyors frissítés és már lehetett is száguldani lefelé. A lejtő most is jól ment, és egy ír srácot meg is előztem. Utolértem Zsombort is, bár a végén megint megelőzött. Bálintot csak a sípálya végére sikerült megfognom, de az annyi erőt kivett belőlem, hogy az utolsó 500m-en meg is előzött újra. A hajrában még egy Kanadai srác is otthagyott mert már semmi erőm nem volt lépést váltani.

A verseny után még megvártuk a női felnőtt mezőnyt és a férfiak versenyét, majd lementünk a szállóba és gyorsan be a medencébe mag a szaunába kis relaxálásra. Este volt az ünnepélyes érem átadás. Ezek után pedig egy bankett következett: minden nemzetnek álló fogadásos vacsora.

Jó volt, mindenki élvezte és sok új ismeretséget is lehetett kötni én például nagyon jóban lettel a Macedón válogatott U20-as tagjaival. Másnap 7-kor kelés, majd 10-kor indulás haza. Az út eseménydúsan kezdődött, mivel vagy 8-szor eltévedtünk mire megtaláltuk a helyes utat hazafelé. A versenyt az 58. helyen zártam 48:34-es idővel, csapatban pediga 14-ek lettünk.

 

Miksa Kende