EGY SZÁZTIZENÖTÖDIK SZÜLETÉSNAP
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal

 

 

A számítógépem november 8.-án ázott el véglegesen, így a rajta levő fő mappák java darabja odalett. (az író, a megszólaló ember számára egy bizonyos értelemben mindene elveszik, ha a szó adatvesztés, vagy egyebek miatt nem jár feléje). Mindez azonban a perc tört részéig sem tudott izgatni, vagy akadályozni abban, hogy bár udvari bolondos kalaplengetések nélküli, azért mégis mély tiszteletemet megtegyem a BEAC Atlétika szakosztályának 115. évfordulója alkalmából megrendezett, jubileumi programsorozaton. Milyen volt az esemény és főleg milyen ő, aki száztizenötödik?1
A nagy múltú egyesület szülinapjára toppantam be. Több, mint kétszáz ember között találtam magam egy, a Talentum névre elkeresztelt székházban. Lakoma előtti hangulat volt, a gyerekek boldogan készülődtek az ünnepélyre és lelkesen ragyogott fel a ráma. Együtt margarinoztuk a szendvicseket és komor szalámikból, kolbászokból arcokká szelidítettük az elemózsiát. Élvezetes volt az az együttes és emlékezetes az az átfogó zsivaj2. Mintha a Volga zúgna- ez cikázott át az agyamon.

Mindent szerettem volna látni, ezért az egyik edzéstársammal, A. Anikóval direkt hátra, balszélre ültünk le, mivelhogy az eredeti tervem befuccsolt; a leghátsó sorokban már semennyi helyet sem találtunk. Fürtökben és egymás hegyén-hátán lógtak-sorjáztak- hemperegtek (?) a régi- új-örök atléták, bajnokok, olimpiai reménységek. Korán jött az aznapi első eszmélésem, amelynek a lényege ez volt; az emberi élet során találkozunk bizonyos szerepekkel. Szerep beidegződésekkel és szerepabroncsokkal, amelyek eleve elrendeltek és ez az, ami igazán óhatatlan3.

A terem hamar megtelt a nagytehetségű atléták köreivel, (rokonok, barátok). Csend nem alakult ki, a műsor viszont elkezdődött. Számomra nagyon érdekes volt Hargitai András 8 perces rövidfilmje. Ott helyben eszembe is jutott, hogy viselhetné mondjuk az Oszkár nevet.

Az atlétika pálya múltját és jelenét lehetett látni, néha a jövőjét rosszul sejteni. Az Ingmar Bergman képi világát idéző alkotás zenei aláfestése által picit felrémlett bennem, nem viccelek, még Katalónia is. Barcelonában évekkel ezelőtt lehetett látni egy, a Ramblasról készült filmet. Lábak, fejek, törzsek sokasága látszott és játszott, a La Ramblas 24 óráját mutatta be élő adásban.

Éppen ezt a „folyamatos jelen idejűséget”, illetve a folyamatosság, az egymásba játszhatóság (min a zenében az összekötés, a legato instrukció) gondolatvilágát hiányoltam picit a filmből. Kanyar, hokipálya, lábak; kanyar, jég, lábak? Sátor, szabadég. Mikor nézünk fel? Mikor nézünk előre? Tetszik tudni: mikor szabad itt felnőni?- Kérdezhetné egy kölyökatléta. Az atlétika örökös felkiáltó jel kisöreg!– inthetné le az edzői pedagógiai érzék hiányának földi mása, aki egyben a direktív apák „fellinista” gyöngye is. Országúton van. Dráma van kisanyám, dráma van. – kurjanthatná oda valaki a Muzsikus Cigányok Parkjából,  hegedű szóval alábástyázva mondandóját, amolyan húzd, ki tudja meddig húzhatod jelleggel.4

A BEAC évzárók ténylegesen évről évre egyre jobbak és ez azért van, mert ebben a klubban az atlétáink évről évre egyre jobban teljesítenek. Idén különleges, Örökös tagságban részesültek a BEAC legjobbnak ítélt atlétái. Bár a kritériumrendszer nem volt ugyan teljesen átlátható, nagyon örültünk annak, hogy a régi atlétika beacos alakjai közül olyan jelentékeny ikonok, mint például a 800 méteres síkfutás olimpikonja, Nagy Zsuzsa is képviseltették magukat, méghozzá nem is akárhogyan, férj (Szabó Ambrus) által. Viccesen és Adysan szólva azt lehetett látni, hogy régi és új rablói is vannak a nyárnak. Ha csattognak és ha nem az új héjaszárnyak.

Hogyan jubilált a BEAC? Az egyik nagy mesterem, Kosztolányi Dezső után szólva; fény és hő volt. Mindenki remélte, részben ő volt.

Bajnai Nóra

 

1. A meghívó szövege: Várunk Téged, családodat és barátaidat, 2013 november 8-án 18:00-kor kezdődő évzáró ünnepségünkre, 1074 Budapest, Rottenbiller u. 16-22. Talentum székház Szakosztály vezetőség

2. ami Perjés Tamás korrekt konyhafőnöklése nélkül talán alig sem alakulhatott volna ki.

3. , mai szóval betöltöttek, befoglaltak (ilyen például a legtöbb autoritás kérdés az eszmetörténetben).

4.
Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak, 
Lesz még egyszer ünnep a világon, 
Majd ha elfárad a vész haragja, 
S a viszály elvérzik a csatákon, 
Akkor húzd meg ujra lelkesedve, 
Isteneknek teljék benne kedve. 
Akkor vedd fel ujra a vonót, 
És derüljön zordon homlokod, 
Szűd teljék meg az öröm borával, 
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.