10 000 kis lépésből hatalmas egyéni csúcsok


A hétvégi 10 000 méteres pályabajnokság két legeredményesebb BEAC-os versenyzőjével, Ferenc Katával és Csere Gáspárral beszélgettünk a versenyről, a felkészülésükről, az idei terveikről. Kata és Gazsi a kiváló helyezések mellett (Kata korosztályos magyar bajnoki címet szerzett, Gazsi a felnőttek közt debütálva az 5. helyen ért célba) hatalmas egyéni csúcsot értek el, Gazsi egy percet, Kata közel kettőt javított eddigi legjobbján.

Habár abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy végigkövethettem az idei felkészüléseteket, mégis, kérlek mondjatok elsőként pár szót arról, ti hogyan éltétek meg a pályán az utóbbi fél évet!
Cs. G.: Nagyon jól sikerült az idei alapozásom, hála Istennek sérülés nélkül tudtam edzeni az egész felkészülési időszakban, és a tegnapi verseny után már biztosan mondhatom, az eddigi legjobb felkészülésemen vagyok túl.
F. K.: Én is hasonló jókat tudok mondani a magam részéről, idén alapozáskor az is sokat segített, hogy az edzőtársaimmal nagyon jól együtt tudtunk dolgozni, és azóta is folyamatosan értékes edzéseket tudunk végezni – egymást segítve.

Túlvagytok az idény első pályaversenyén. Milyen versenyek előzték meg ezt?
F. K.: Fedett pályán egyáltalán nem versenyeztem idén, a mezei OB jól sikerült, de a Vivicittá 10 km-en éreztem először azt a szezonban, hogy kezdek formába jönni (Kata U23-asként felnőtt kategóriában az előkelő második helyen végzett – K. Zs.). Ott egyéni csúcsot futottam, illetve a hosszú edzések is egész télen nagyon jól mentek (ezt én is tanúsíthatom – K. Zs.)
Cs. G.: Nekem a bajnokság előtt volt két nagyon jó versenyem, az egyik a jeruzsálemi 10 km, a másik a berlini félmaraton volt (Gazsi a március végi németországi versenyen az 5. legjobb európaiként, egyéni csúcsát másodpercekre megközelítve ért célba – K. Zs.) Ezután néhány hét 10 000 méter-specifikus edzés következett. Ugyan nem vagyok pályaversenyző, de mivel itthon ez az egyetlen 10 km-es pályaverseny, jól fel akartam rá készülni.

Tehát mondhatni, tökéletes állapotban érkeztetek mindketten az OB-ra. Akkor térjünk is rá a tegnapi futásra. Milyen tervekkel mentetek le tegnap a Vasasra, és ezek mennyire váltak valóra? Illetve milyen érzéseitek voltak a verseny alatt?
Cs. G.: Nekem az egyetlen célom az volt, hogy egyéni csúcsot fussak, lehetőleg 30 perc körül akartam célba érni. A verseny elején élre álltam, aztán Kovács Tamással és az élboly többi tagjával váltogatva vezettünk. A 25 kör alatt végig fantasztikus érzések jártak át – olyan verseny volt ez számomra, ami egy szezonban talán egyszer adatik meg egy futónak: végig könnyedén lépkedtem, a célba érés után se voltam fáradt. Az egész verseny egy ritmusos, lendületes lépkedés volt – nem véletlen, hiszen ezen alapul Imre bácsi edzésmódszere.
F. K.: A rajtlistát látva a dobogó nem tűnt számomra kérdésesnek, sőt, néhány kör után már leginkább a felnőtt ellenfelekkel és az idővel harcoltam csak. A 38 percen belüli idő nem jött össze, de nem is bánom, én is alapvetően utcai versenyekre készülök. Hét kilométerig csak hagytam, hogy menjenek a lábaim (mentek is – K. Zs.), aztán beszúrt az oldalam, ami azóta is fáj, de nem foglalkoztam vele. A korábbi lendületből ugyan vesztettem egy kicsit (ez kívülről egyáltalán nem látszott – K. Zs.), de hajrázni maradt még erőm.

És a további tervek? Már ma az 5vös 5 kilométeren is mindketten úgy futottatok, mintha tegnap mi se történt volna! (Gazsi nagy fölénnyel nyert, Kata pedig az egyetemisták versenyében győzedelmeskedett – K. Zs.)
F. K.: Igen, a mai futást is nagyon élveztem, hétvégén pedig Erdélyben, Kézdivásárhelyen futok egy 10 kilométert, illetve tavasszal vár még rám egy félmaraton Hollandiában. Ősszel pedig a célverseny a budapesti félmaraton illetve a 10 km-es utcai bajnokság lesz.
Cs. G.: Én se éreztem ma különösebb fáradtságot a versenyen. A 10 000 méter nagyon feldobott, s miután pályán is ilyen időt futottam, nyáron még tervezek egy-két erősebb 5000 métert futni, illetve pár héten belül még egy félmaratont. Ősszel pedig lehet, hogy egy maratont is (ez lenne Gazsinak az első – K. Zs.), de ez még elég homályos terv, attól függ, hogy haladunk az edzésmunkával.

Végezetül pedig, bennem ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: köszönetnyilvánítás?
Cs. G.: Elsősorban Istennek, Imre bácsinak és az edzőtársaimnak szeretném megköszönni, hogy segítették a felkészülésemet.
F. K.: Én az említettek kétharmadának, és mindenkinek a saját belátására bízom, kire gondol.

 

Kenesei Zsanett