BEAC - beadsz?
ÉVZÁRÓ - 2

 

„Minden Kedves atlétát, családját és barátait várunk
2015. november 6-án 18:00-kor kezdődő évzáró ünnepségünkre.
Cím: Talentum székház, 1074 Budapest, Rottenbiller u. 16-22.”

 

A hagyományokhoz híven idén is megrendezésre került a BEAC Atlétika Szakosztályának évzáró ünnepsége. 2015. november 6.-án 18:00-18:30 között a Rottenbiller utcai Talentum székház adott teret az idei BEAC ÉVZÁRÓNAK. A BEAC atlétika 1898 egyesület nagy „öregjei”, a középtávfutó szakosztály (a középtávos „középnemzedék”), az egyre nagyobb létszámú utánpótlás korosztály, a hosszútávfutó szakosztály, a Budapesti Atlétikai Szövetség, a régi atlétika idoljai, hozzátartozók, barátok népes „serege” vett részt a november hatodikai rendezvényen. A BEAC-nak katonái, mondanám (és nem érezném túlzásnak), 2015-ben is „bakái” vannak.
A pénteki ünnepély a vezetőség gyújtó hangú iránykijelölésével vette kezdetét, a gyermekek előadó művészeti, elsősorban zenei mutatványaival (Csere Gáspár újra dobolt, én ezt 2010 óta nem hallhattam) folytatódott, ezután a Dani ikerpár, valamint Pop Leo munkájának örvendezhettünk, filmvetítés következett. A BEAC 2015-ös promo filmje önálló műalkotás, de mivel a korábbi években is láthattunk a fiúktól hasonló filmeket; már-már hagyomány. A mostani film egyik fő erőssége (a hitelessége) az volt, hogy képes volt megeleveníteni, kimerevíteni az eltelt esztendő és a korábbi évek néhány kulcsmozzanatát – reflektálva azokra. Ahogyan megjelentek a nagy eredmények, Csere Gazsi riói szintteljesítése, Dani Áron versenyei, az országos bajnokságok képkockái, a pálya hétköznapjai, ezek ugyanúgy a közös emlékezés részeivé válhattak, mint az idei év szomorú eseményei. Muzsnay Péter edzéstársunkra emlékeztünk néhány percnyi néma csenddel - csendben. Sajnos szinte minden évben „elmegy” valaki, de a BEAC előremutató szellemiségének hála ezekre az atlétákra tudunk úgy tekinteni, mint arra a folyamatra, amikor egy katedrális valamely alkotóeleme, pl. egy darab kő „kilazul” majd sajnos kiesik az épületből. A Péter név egyik ismert, biblai jelentése „kőszikla”. A tapasztalat azt mutatja, hogy mégha csak szimbolikus értelemben is; néha-néha lehet törékeny az a szikla – ahogyan az emberélet ugyanilyen.
A művészeti produkciók bemutatását közös lakoma és a hagyományos kötetlen beszélgetések követték.
Az étkek és italok elfogyasztása után a várva-várt, hagyományos, ám hagyományosságában évről évre megújulni képes díjátadóra került sor.
Szabó Imre, Szabó Anikó, Gerendási István, Jámbor József és Németh Ilona adták át a kiérdemelt díjakat – valahány atlétának elért eredményei, elszántsága, céljai, tervei, kvalitásai és tálentuma fényében. A díjak részletes katalogizálásba nem mennék bele, ez nem tisztem; de annyi bizonyos, hogy a legnagyobb elismeréssel Csere Gáspár és Kenesei Zsanett gyarapodhatott. Kézről kézre jártak festmények, órák, kis kupák és nagy kupák – serlegek?
*
A 2015-ös alapozó időszakkal az egyesület életének fontos, újszerű mozzanata, egy régi-új csapásirány; egy atlétánk olimpiai felkészülésének izgalmas folyamata veszi kezdetét. Ez az egész egyesület életét meghatározó eseménysorozat. Bízom benne, hogy Gáspár olimpiai szereplése és a fogadtatása (vastaps) is ahhoz a dobszólóhoz lesz majd hasonlatos, mint amit ezen a kétezertizenötös november hatodikán tapasztalhattunk meg.


Hajrá BEAC.
Bajnai Nóra