BEAC ÉVZÁRÓ- 2016

A BEAC Atlétika 1898 egészen sajátos „érzelemvilág”. Nem csak azért jutott eszembe pont ez a szó már amikor az évzárón figyeltem a művészi produkciókat (a dzsezzbalettől, a zongorán át egészen egy olimpikon meglepetés dobszólójáig), mert ez a szó abszolút Imre bácsi (Szabó Imre) szavajárása, hanem azért is, mert hitelesensűríti mindazt, hogy egy-egy BEAC ÉVZÁRÓ miben több puszta díjátadónál, vagy évértékelésnél.

Abban, hogy abszolút önálló, koherens és megismételhetetlen érzelemvilágot és szellemiséget jelent – amihez, ha élete során valaki egyszer, egy napig is BEACtag volt, minimum kínszenvedés nem hűségesnek maradni.

BEAC - osnak lenni a mai világban identitás: jelentés, súly, erő, gravitációja van. A BEAC-ban sportoló gyerekek szerintem úgy várják ezeket az évzárókat, mint más gyerekek a Mikulást, vagy még a Jézuskát sem. Minden évben egyre több és több utánpótláskorú és fiatalabb arc, újabb és újabb csillogó tekintet (no meg szülő) figyel a Talentum székház bordó székeiről – van tolongás - és mindig akadnak, akiknek csak állóhely jut már.

A kupák (idén Imre bácsi kedvenc kupái, Nagy György díjak, Nyerges Mihály díjak, Zsolnay szobrok, sportórák, BEAC borok - stílszerűen két olimpikonunk; Csere Gáspár és Tóth Tamás arcképével, szürkemarha termékek)– csak úgy szálldostak. A csoda határát súroló érték egy egyesületben, ha a száz feletti résztvevő közül, mindenki, aki így, vagy úgy BEAC tag (vagy valami módon a klub holdudvarába tartozik, vagy valaha tartozott); itt ”kihívott”, díjazott és jutalmazott.

Kis egyesület, profi szintekkel, profieredményekkel, kitartó nem profikkal  és egy a mai világban ritka, önmagát mélyen odaszentelő, emberközpontú edzői formációval és olyan inspiratív többlettel, amivel csak az igazán jó közösségek jellemezhetőek. A szakmai vezetés és ennek méltó tükreként az eredményes atléták itt tényleg úgy; „égitest természetességgel” működnek, edzenek, olyan titokzatos és biztonságos könnyedséggel, sőt könnyed biztonsággal, mint ahogyan (hogy Szabó Imrét idézzem) a Nap halad a pályáján; ritmusa és íve van, állhatatosan, alázattal, aszketikusan.Ez a céhes műhelyekre jellemző,csúcsra járatott, elhivatott hűség és személyességteheti lehetővé talán (a tehetség mellett) az olyan óriási eredményeket, mint az egyesület olimpikonjainak teljesítménye.

Hajrá BEAC!

Bajnai Nóra