Berlin hív!

Berlin hív! Ez a csodálatos város klasszikus és modern építményeivel, gyönyörű parkjaival szinte csalogatja a látogatókat. Ahogy Paul Kalkbrenner is átadott valamit az embereknek a világhírű Berlin Calling filmjének főcímdalával, úgy a BEAC-os csapat is megtapasztalhatta, milyen különleges atmoszféra lepi el Berlin városát. 

Pénteken érkeztünk meg a német városba, mindösszesen rövid egyórás repülőút után. Nagyon elégedettek voltunk a szállásunkkal, így a feltételek adottak voltak a jó eredmények elérésére.

Szombat délelőtt Richer Laci barátja jóvoltából egy remek idegenvezetésben volt részünk. Továbbra is a verseny lebegett mindenki szeme előtt, így nem vittük túlzásba a csavargást. Mivel a város viszont a legszebb arcát mutatta nekünk, vasárnap délután folytattuk Berlin felderítését.

Lehet, hogy az év első igazi tavaszi hétvégéje is közrejátszott abban, hogy rengeteg ember ment ki a szabadba, és lepte el a város zöldövezeteit. Ki virslit sütött, ki biciklizett, voltak, akik fociztak, és akadtak olyanok is, akik futottak...
Utóbbi kategória gerincét alkottuk mi, a BEAC-osok. Szombaton az átmozgató edzés alatt fantasztikus atmoszféra vett körül minket, amikor is több száz ember élvezte a tavasz első napsugarait abban a hatalmas parkban, melyet alkalmasnak találtunk az átmozgatásra. Persze mi azért a futásra koncentráltunk, és az utolsó simítások elvégzésére. Minden jónak tűnt az edzés után, így mindannyian vártuk a másnapi versenyt.

Gáborral biciklit béreltünk, és követve a mezőnyt buzdítottuk csapattársainkat. Rengeteg helyi látványosság mellett ment el a félmaratoni pálya vonalvezetése, így nem csak az erős mezőny és a gyors pálya volt vonzó a versenyben. A futam sajátossága, hogy a félmaratonisták előtt görkorcsolyások is indultak, ráadásul igen szép számmal. Bevallom őszintén, ilyennel először találkoztam, de nagyon tetszett, ahogy szélsebesen repesztettek a pályán. Én a harmadik kilométernél vártam első körben a mezőnyt. Görkorisok ide, görkorisok oda, azért nagyot dobbant a szívem, amikor végre megláttam a futókat – mégiscsak az az igazi. A mezőnyben volt a félmaratoni táv 2010-es világ- és afrika bajnoka, Wilson Kiprop is, és természetesen a német élvonal színe java. Fantasztikus volt látni az élboly tudatos és magabiztos futását. Hamar érkeztek a csapattársak, szólt is a buzdítás a torkomból, megtöltötte az utca azon részét a magyar szó. Ezután hét kilométernél egyszerre értünk oda Gáborral szurkolni, majd a huszadik kilométernél értem utol az első magyart. Kemények és könyörtelenek voltak a fiúk, hiszen Imi is és Andris is jó részidővel értek a huszadik kilométerkőhöz. Várható volt, hogy egyénit mennek. A lányok is tisztességesen teljesítettek, sajnos őket különböző súlyos fájdalmak, sérülések hátráltatták abban, hogy egy tökéletes futást tudjanak végrehajtani.

Csontos Imi 1:12:13-mal hatalmas egyénit futott, nagyon nagy öröm volt ezt látni. Öt kilométernél még viccelődött velem, húsznál már kevésbé volt ereje rá, de hát ezen nem is lehetett csodálkozni, hisz ő volt a leggyorsabb a magyarok közül. Gratulálok neki, végig jól futott.

Hargitai Andris szintén magabiztosan hozta eddigi legjobb eredményét 1:14:20-at. Remélem, erőt ad ez neki, és a jövőben még sok jó eredményt ér el. Rengeteget segít edzéseken mindannyiunknak, nagy áldozatokat hoz a futásért, sokat és fegyelmezetten edz – kijárt már neki ez az eredmény. Edzésmunkájából ítélve biztos vagyok benne, hogy hamar újabb egyénit fog futni.

Richter Laci is egyéni csúcsot futott, ideje 1:23:38 lett. 20 kilóméternél arcán a fáradság helyett, a tudatosság látszott. Laci évről évre javít a legjobb idején, ami nagyon dicséretes. Mindannyiunk számára példa értékű a teljesítménye: munka és család mellett is magas szinten tud atletizálni. A BEAC családjából többen most fogjuk iskolai tanulmányainkat befejezni, így Laci példája lebeghet a szemünk előtt.

Ferenc Kata elmondása alapján sajnos komoly fájdalmakkal küzdött a lábaiban az ötödik kilométertől, de ennek ellenére is egy irigylésre méltó 1:24:34-et futott. Jó formában van, mennek neki az edzések. Reméljük, legközelebb még jobban sikerül a versenye, de hangsúlyozom, így is egy nagyon jó eredmény ez.

Hajdu Anna visszatérő derék fájdalmakkal küszködött, ami sajnos a verseny napján tetőzött. Mielőbbi jobbulást kívánok neki! Ideje 1:29:20 volt, amiért nincs oka szégyenkezni, hiszen a 75. helyen ért be a nők között. Nagyon szép eredmény ez a több tízezres mezőnyben.

A versenyt a nőknél 1:10:43-mal, míg a férfiaknál 59:58 (!)-cal nyerték. Ebből is látszik, milyen színvonalas verseny volt.

Az élménydús félmaraton után egy ünnepi lakoma következett, ahol többféle étel megkóstolása után, bármilyen furcsa is, de nekem a virsli ízlett a legjobban. Tagadhatatlan, hogy Németországban voltunk.

A BEAC tavaly is képviseltette magát Berlinben. Ez a hihetetlen környezet mindig visszahívja az embert, így idén is eljött a BEAC a félmaratonra, és nem is akárhogy szerepelt. Én nagyon büszke vagyok a csapatra. Remélem, jövőre is ellephetik Berlin utcáit az 'E' betűk.