Csere Gáspár U23-as Félmaratoni Országos Bajnok

 

Kánikulai meleggel és az eddigi legtöbb egyéni nevezõvel (6178 fõ) kellett megküzdeniük atlétáinknak a 26. Budapest Félmaratonon és az ennek a keretében megrendezett Országos Félmaratoni Bajnokságon. Idén a BEAC csapata is rekord létszámban vett részt a versenyen. A legjobb eredményt Csere Gáspár érte el, aki az U23-as korosztályban Országos Bajnoki címet szerzett. Ferenc Katalin a nõi, Boross Gábor, Csere Gáspár, Dani Áron, Muzsnay Péter, Richter László és Ruzsa Gábor a férfi mezõnyben állt rajthoz. A hõség hatása ugyan meglátszott az idõeredményeken, versenyzõink helyezései azonban figyelemre méltók.

Ferenc Kata élete elsõ félmaratonján indulva nagyszerû versenyzéssel az ifjúsági korosztályban az elsõ helyen végzett.
A férfiaknál, Csere Gáspár az Országos bajnokságon az U23-as korosztályban bajnoki címet szerzett. Ideje 1:09:28
Boross Gábor - az idei Senior Atlétikai Világbajnokságon 800 és 1500 méteren bronzérmes atlétánk -1:18:21-es idõvel fejezte be a versenyt, mellyel kategóriájában a 6. lett
Richter László a kánikula ellenére több mint 4 percet javított egyéni csúcsán és ezzel a 28. lett a 35-39 évesek kategóriájában. Muzsnay Péter idei felkészülése nem volt zökkenõmentes, ezért a legjobbjától némileg elmaradva ugyan, de így is a legjobb 3% között ért célba.
Újonc futónk - az elsõ BEAC-os versenyén induló - Ruzsa Gábor jó futással a 1:43:13-as idõt futott, amivel a mezõny elsõ részében fejezte be a versenyt.

 

A versenyrõl Csere Gáspár írt részletes élménybeszámolót:

Félmaraton OB 2011


A 2011. évi Félmaraton Országos Bajnokságot szeptember 4-én a Nike Budapest Félmaraton keretében rendezték meg. Számomra ez a verseny az év egyik legfontosabb megmérettetése volt, hiszen jelenleg a félmaraton az elsõdleges versenyszámom. Ennek megfelelõen sokat készültem, így a nyári hetek a pályaversenyek helyett ezúttal a felkészüléssel teltek el. A Tatai Minimaratont leszámítva, utcai futóversenyeken sem indultam. A viszontagságos nyári idõszak ellenére a bajnokság nagyon jól sikerült: 70 percen belüli idõvel az abszolút 6, az U23-as korosztályban pedig az 1. helyezést értem el!

Pár sort az elõzményekrõl: Egy nyaralást követõen július közepén kezdtem meg a felkészülést, ami egészen augusztus második hetéig nagyon sikeresen is zajlott. Aztán majdnem egy hétig abba kellett hagynom az edzéseket az allergiás betegségem miatt. Fizikai állapotom alapvetõen hamar megújult, mégis az edzések kifejezetten gyengén mentek, a szívem egyszerûen nem bírta a terhelést. A gyengélkedés egészen augusztus végéig eltartott. Emiatt veszélyben éreztem a bajnokságot, kétségbe is estem a szerencsétlenség miatt. A félmaratont megelõzõ 10 napban azért volt 3 edzésem, amik kifejezetten jól mentek: Egy jó eredmény elérése tehát nem volt elveszve! Ezt a versenyt megelõzõ két napig nehezen tudtam elhinni, végül mégis sikerült megvívnom a hitnek a nemes harcát! Azután, hogy rendbe tettem magam, már „csak” magát a bajnokságot kellett megharcolnom…



Vasárnap reggel 10 órakor gyülekeztünk a rajtvonalnál. Az OB-n népes mezõny gyûlt össze, a Nike Félmaratonról nem is beszélve.. A rajt a BSI versenyekhez méltóan igen ünnepélyes hangulatban zajlott, csakúgy, mint az elsõ két-három kilométer: Nagyon jó érzés volt végig száguldozni az Andrássy-úton egy több ezer fõs mezõny elején. Aztán ahogy távolodtunk, magunkba fordultunk és csak a versenyre kezdtünk koncentrálni. Az elsõ három versenyzõt üldözve kialakult egy kb. 10 fõs boly, amelynek többnyire az elején futottam én is. Így tettük meg az elsõ 5-6 kilométert, ami egészen lazán ment. Jól esett a futás és még nem is voltam fáradt, pedig az elsõ kilométerek 3:10-15 körüliek voltak. Majd egy idõ után kissé visszalassultunk olyan 3:16-20 körüli tempóra. Ennek örültem, hiszen ott voltam a legjobbak között és ehhez még megfeszítenem se kellett magam. Itt már éreztem, hogy (hacsak nem lesz valami nagy iramváltás), ez a futás inkább a helyezések eldöntésérõl és nem az idõeredményekrõl fog szólni. A 7. kilométer környékén két dobogó-esélyes versenyzõ gyorsabb sebességre kapcsolt, hogy utánaeredjen a 3 fõs élbolynak.
Így 4-en maradtunk egy bolyban (Józsa Gábor, Szabó Sándor, Farkas Dárius és én). Ez a felállás meg is maradt, egészen a 18. kilométerig. A 8. kilométer után, amikor még mindig nem jöttek a fáradtság jelei, továbbá tudatosítottam magamban a pozíciómat, jelentõs békességre jutottam. Elkezdtem igazán élvezni a futást. Ugyan északnak fordulva szembeszél következett, mégis a frissesség, lazaság tovább kísérte a futásomat. Versenytársaim érezhetõen kevésbé bírták a körülményeket, ez még jobban megnyugtatott. Ahogy nekivágtunk a pesti rakpart végeláthatatlan birodalmának, úgy kellett összefognom a társaságot, hogy egymást segítve küzdjünk a széllel és lehetõleg ne menjünk ki a 3:20-as tempóból. Nagyon élveztem ezt a kb. 5 kilométeres szakaszt, mert érzésem szerint nekem ment a legkönnyebben. Egy-két lassabbra sikerült kilométer kifejezetten pihentetõ volt számomra. Ugyan ez az összidõnek nem tett jót, az erõtartalékolásomnak (ami az utolsó pár kilométeres harchoz kellett) annál inkább. (10 kilométeres részidõnk: 32:30).
Miután a 15-ös kilométertáblát is elhagytuk, elkezdtem a táv végére koncentrálni. Mivel megszûnt a szél, és mert a verseny közelgõ végét a többiek is érezték, kissé gyorsítottunk az iramon. Ettõl kezdve már nem vezettem annyit, inkább meghúzódtam a többiek mögött. Nekem még mindig könnyedén ment a futás, ez óriási boldogságot okozott. Tudtam, hogy a dobogós helyezés (U23) már biztosan megvan, mert mögöttünk nem volt senki reális közelségben. Ez olyannyira megnyugtató volt, hogy a dobogón elfoglalt lehetséges helyem nem is foglalkoztatott különösebben. Innentõl már csak élvezettel futottam, ahogy bírtam. Aztán elérkeztünk, a Nyugati-felüljáróhoz (17, 5 km). Mivel már negyedszerre futok ezen a pályán, tudtam, hogy ezen a ponton sok múlhat. Éppen ezért, keményen meg is futottuk Józsa Gáborral az emelkedõt. A taktika bevált. A felüljárót elhagyva elõször Dárius, majd egy fél kilométer múlva Szabó Sándor is leszakadt. Ezután Józsa Gábor vette át a vezetést és erõteljesen gyorsított is. Ennek örültem, mert ez lehetõséget adott a Szabó Sándorral szemben megszerzett elõnyöm bebiztosításához. A 20-as táblához közeledve ugyan leszakadtam Gáborról, de ez nem zavart. Innentõl már csak arra ügyeltem, hogy az utolsó bõ egy km-t biztonságban, az elsõ helyemet megtartva fussam le. Habár az utolsó 1000 méter kínos lassúsággal telt el, Hála Istennek ezt is leküzdöttem.


Végül tehát az abszolút 6. helyen, 01:09:28-as idõeredménnyel szereztem meg a Magyar Bajnoki címet az U23-as Félmaratoni Országos Bajnokságon! Nagyon boldog vagyok, hálás vagyok Istennek, hogy hitet adott és végig segített a küzdelemben! Nagyon köszönöm Szabó Imre edzõmnek a kiváló felkészítést és mindenkinek köszönöm a szurkolást!

 

Csere Gáspár