Sikeres szezonkezdés a császárok városában

 

A 2012-es év elsõ fedett pályás nemzetközi megmérettetésén két BEAC-os középtávfutó, Pernesz Zsófi és Kenesei Zsanett is részt vett. Zsófi 800 méteren fedett pályás egyéni csúccsal és futamgyõzelemmel, Zsanett 1000 méteren gyõzelemmel kezdte az évet.

Az idei téli felkészülés, mondhatni, már a Sátor felállításával derékba tört, s a magyar bajnokságok elmaradásának híre pedig még néhányszor jól megmártotta a lelkemben a kést (remélem, nem csak az enyémben). De ma este néhány percre félre kellett tenni az elkeseredést és a tettek mezejére lépni.

Az út Bécsig teljesen zökkenõmentes volt (hála Anikó néninek), mi több, mivel Imre bácsi hihetetlen helyeket ismer (nemcsak) Bécsben, elmentünk Tony futóboltjába, s e kitérõ eredményeként egy fantasztikus, pihekönnyû szögescipõvel lettem gazdagabb. Egyébként mindenkinek, aki a Prater Strasse környékén jár Bécsben, és szereti a futást, ajánlom, hogy térjen be ide, ugyanis mind a technológia, mind az eladók a civilizált, nyugati emberek sajátosságait viselik magukon. Konkrétabban: a cipõválasztás elõtt egy eladó alapos lábvizsgálatot tart, nem kímélve idõt és energiát az igényességre, és valóban törõdik a potenciális vevõvel, nemcsak az eurók villognak a szemében.

A stadionba való tényleges érkezés szintén mély benyomást tett rám: bár a pálya csak másodlagosan használatos atlétikaversenyek bonyolítására (primer szerepe szerint pályakerékpár versenyeknek ad otthont), mégis nyolcsávos Mondo pályával büszkélkedhet. És nem mellesleg a Hilton tõszomszédságában van.

Rövid taktikai megbeszélés után Zsófi indult is melegíteni, majd a négy körös csatájába. A szervezés nem volt zökkenõmentes, ugyanis teljesen érthetetlen módon Zsófi a „B” futamba került. A táv felére világosan körvonalazódott, hogy itt nem fognak eget rengetõ idõk születni, de Zsófi egy szép, fölényes biztonsággal lefutott hajrával, utcahosszal nyerte a futamát, ideje fedett pályás egyéni csúcs. És nagyon sok másodperc maradt benne.

Aztán este nyolckor ellõtték az 1000 métert. A rajt elõtti utolsó pillanatban derült ki, hogy az alacsony indulószámra való tekintettel a férfi és nõi futamot összevonják 1000 méteren. A verseny sorsa így bizonyos értelemben megpecsételõdött, de megint csak nem volt mit tenni, futni jöttem. A pisztolylövést követõ lökdösõdés után „ûrbe” kerültem, és egy cseh lány szorosan a sarkamban futott egészen az utolsó 100 méterig, s talán egy árnyalatnyit sikerült ellépnem tõle a célvonalig. Összességében elfogadható idõvel, abszolút gyõzelmet szereztem.

Hazafelé Anikó néni újfent bravúrosat alkotott, és egy darabban hazahozott minket az elképesztõ idõjárási körülmények mellett, Imre bácsi pedig Iglói Náci bácsiról mesélt az úton. Kell ennél több szombat estére? Szerintem nem.

Kenesei Zsanett