2011. december 19. - elsõ BEAC-os edzésem napja. Azóta másfél hónap telt el, és most már tudom, hogy azon a téli délutánon valami nagyon jó dolog vette kezdetét.

Persze voltak elõzmények is: 9 éves korom körül kezdtem tájfutni a Margitszigeten, de aztán hamar rájöttem, a tájékozódás nem az én világom, így kerültem közelebbi kapcsolatba az atlétikával. Elõször a kisebbekkel készültem, ebbõl a korszakból egy emlékezetes versenyt tudnék kiemelni: Budapest Kismaratoni bajnokságán mostani edzõtársammal, Kriván Andrissal versenyeztem, és máig jól emlékszem, mennyire bosszantott, hogy ez a BEAC-os srác még törött kézzel is megelõzött...

A tavalyi Eötvös 5 km-en viszont én voltam a jobb, így "párharcunkban" sikerült egyenlítenem. Aztán hamarosan átvett Robi bácsi, akinél hosszú ideig edzettem és nagyon sokat köszönhetek neki mind szakmailag, mind emberileg. Ebbõl az idõszakból a 2007-es Kismaratoni OB-n elért eredményemre vagyok a legbüszkébb, amikor 3. helyzett, valamint aranyjelvényes atléta lettem. Aztán következett egy hosszabb kihagyás, mely egészen 2011. februárjáig tartott, amikor újra edzeni, versenyezni kezdtem. Tavaly decemberben mindezek ellenére úgy éreztem, váltanom kell. Ennek legfontosabb oka, hogy itt, a BEAC-ban ideális körülmények között, engem motiváló edzõtársakkal tudok készülni. Fõ számaim jelenleg az 5000 m, 10.000 m, ill. a félmaraton. Elsõsorban utcai futónak tartom magam, ez az a mûfaj, amit igazán szeretek, így a jövõben természetesen szeretnék maratonistává válni.

Azt hiszem, céljaim eléréséhez a lehetõ legjobb helyen vagyok, és remélem, eredményes lesz a munka Imre bácsival!

Vitárius Bence