FEKETÉN FEHÉREN
A KIRÁLYNÕ ÚTRAVÁLT

A BEAC ATLÉTIKA SZAKOSZTÁLYÁNAK RÖVID TÖRTÉNETE, HITVALLÁSA

 

 


Báró Eötvös Lóránd

Báró Eötvös Loránd 50 éves korában, a Budapesti Tudományegyetem rektoraként - angolszász hagyományokat követve - megalapította az egyetem sportklubját, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club-ot. Az 1898-ban megalakult BEAC egyike a legrégebbi magyar sportegyesületeknek. Az atlétika volt a legelsõ sportági szakosztály, amelyet a klub keretein belül aktívan ûzni kezdtek, felkaroltak és az egyesület fennállása óta megszakítás nélkül mûködik, eredményeivel - nehéz anyagi körülményei dacára - a kezdetektõl fogva hozzájárulva a BEAC, a mindenkori magyar versenysport, és a magyar atlétika eredményességéhez, magas színvonalához.


Magyarországon az atlétika térhódításának elsõ negyven évében a BEAC atléták az ország legjobbjai közé tartoztak. A XIX. sz. végének, a XX. sz. elejének legjobbjai voltak: Gajzágó Tibor távolugró, Varga Pál rövidtávfutó, Speidl Zoltán középtávfutó, Gönczy Lajos magasugró, Kozla András súlylökõ, Rácz Vilmos rövidtávfutó, Mezey Frigyes középtávfutó, Forgács Ferenc, hosszútávfutó, Widder Györgyi, sprinter. Az 1930-as éveket elsõsorban Bácsalmási Péter, Szatmári Aba és Csányi Sándor neve fémjelezi.




Az 50-60-as években tovább folytatódott a BEAC kiváló szereplése. E korból Nagy Zsuzsa középtávfutó (a tokiói olimpia 4. helyezettje, az 1966-os budapesti európa-bajnokság ezüstérmese), Gulyás Ágota, Bodó Árpád, Mihályfi László, Hajdú Lajos, Gyulai István, Spánik Ágoston és Béres Ernõ nevének hallatán húzhatjuk ki magunkat.




Az 1968 –1981 közti idõszakban a BEAC atlétika elsõ „aranykora” köszöntött be. A kor meghatározó személyiségei Németh Angéla az 1968-as mexikói olimpia gerelyhajító bajnoka, Szepesi Ádám magasugró (az 1972-es müncheni olimpia 5. helyezettje), Dr. Nagy György súlylökõ, Erdélyi György gerelyhajító, Woth Klára távolugró, Stankovics Imre gyalogló olimpikon, Kis László és Úri József hármasugró valamint, Dr. Nyerges Mihály, Kalo Dezsõ, Demeter József, Novobánszky József voltak.




A 80-as évek közepének kiemelkedõ atlétái: Baranyai Ildikó gátfutó, Majoros Kolos középtávfutó, Szabó Anikó maratonfutó, Gulyás János középtávfutó, Gergely Zoltán gyalogló, Deutsch Péter és Somogyi János magasugróbajnokok.




Az 1998-tól és napjainkig szintén a BEAC egyik legeredményesebb idõszakának lehetünk tanúi. Ebben az idõszakban atlétáink közel 200 magyar bajnoki címet szereztek. Sokszoros bajnokaink, a teljesség igénye nélkül: Szabó Zsuzsa (Európa csúcstartó, világbajnoki 3. helyezett rúdugró), Vári Edit (20-szoros magyar bajnok gátfutó), Bíber Zsolt (országos csúcstartó súlylökõ, aki a legendás Varjú Vilmos 30 éves országos csúcsát döntötte meg), Gyõrffy Dóra (az elsõ magyar magasugró nõ, aki 2 m-en felül ugrott), Igaz Bálint válogatott középtávfutó.



A 2000-res évek elejétõl versenyzõ, jelenlegi legjobbjaink: Kardos Cecília, Csere Kata, Hadnagy Viktória, Boross Gábor, Gerendási Eszter, Kenesei Zsanett, Kriván Berta, Perjés Fanni, Dani Áron, Csere Gáspár, Pernesz Zsófia, Pásztor Mercédesz, a legfiatalabbak közül pedig vágtázó reménységünk Csuhai Péter és a középtávfutó Balog Evelin.

Az atlétika szó görög eredetû, i. e. 1000-ben Homérosz mûveiben fordul elõ elõször az "athletos" szó, olyan ember megjelölésére, aki kemény munkát végez. I. e. 600-ban Pindarosz már a versenyzõket nevezte így. Az atléta megnevezés abban az idõben minden olyan versenyzõt jelentett, aki valamilyen díjért (athlon) hivatásszerûen vetélkedett. Az elsõ stadionfutást i.e. 776-ban rendezték, a magyar atlétika idén 117 éves. A fentiek szellemében a BEAC Atlétika mind a múltban, mind jelenleg kettõs funkciónak igyekezett és igyekszik megfelelni. Egyfelõl keretet biztosít az egyetemi ifjúság - különbözõ szintû - testedzéshez, versenyszerû sportolásához, másrészt a mai feltételei között törekszik hagyományainak megfelelõ színvonalú versenyeredmények elérésére is, melynek alapvetõ lehetõségét, bázisát sokkal inkább az utánpótlás nevelés mûhely jellegû munkában, megteremtésében, mint a széles tömegbázisú, üzleti alapokon nyugvó, piaci logika szerint mûködõ tömegsport „iparosításában”, abszolutizálásában látja. A BEAC-ban folyó utánpótlás nevelés sem rigid módon eredmény orientált. Fõ célja értékes, lelkiismeretes, kitartó, fegyelmezett, az atlétika iránt elhivatott, pozitív értelemben „megszállott” emberek nevelése, az atlétika sportág megszerettetése.  Annak ellenére, hogy a szakosztály a szabadidõsportot és az élsportot egymással termékeny szimbiózisban, nem egymást kizáró kategóriákként gondolja el, a tömegsport populáris fogalmától elhatárolódik.

A szakosztályunk legfontosabb feladata, hogy megõrizze és továbbvigye Bácsalmási Péter, Dr. Nagy György és Dr. Nyerges Mihály szellemiségét.

Bajnai Nóra