Mannheim

A mannheimi Bauhaus Junioren Gala minden évben a világ számos pontjáról (Thaiföldtõl Ausztrálián át Finnországig) vonzza a junior korú atlétákat, kiváló felkészülési lehetõséget biztosítva az éppen aktuális világverseny elõtt.
Idén MASZ jóvoltából én is tagja lehettem a négy fõs magyar csapatnak, és utólag bizton állítom, a verseny nem csak az 1500 méter miatt volt hatalmas élmény.

Németországban az Eb miatt fociláz tombol, ablakokban, szárítóköteleken, szélvédõkön, még visszapillantó tükrökön is német zászlók lengedeznek. A verseny elõtti éjjel a német-görög meccs miatt elég hangzavarosan telt (német gólok után tûzijáték, hajnali háromkor német himnusz csendül a szobánk ablaka alatt…), mindenesetre szombat délután odaálltam a rajthoz, és életem eddigi legnagyobb másfél kilométeres közelharcának voltam szemtanúja és elszenvedõje. Nagyrészt próbáltam kivonni magam a "húsdarálóból", és a mezõny hátsó részében meghúzódni, és ahogy erõsödött az iram, váltani az élbollyal. Ez jórészt sikerült is, erõs tempójú 300 méteres hajrá után egy izlandi és egy ausztrál lány után harmadikként értem a célba, életem második legjobb idõeredményével.

A magyar csapat többi tagja is jól teljesített, mindannyiunknak ez volt az utolsó megmérettetés Barcelona elõtt.

 

Kenesei Zsanett