Amsterdam, 8 km – In medias res



Péter - nem is olyan rég - tavaly februárban csatlakozott egyesületünkhöz, viszont valami korán kiderült; Péter „nem tréfál”.  Pár hónap kilométereivel, a tavasz meg a nyár könnyû és nehéz edzéseivel, pillanataival (illetve néhány hazai versennyel) a lábaiban, bátran a téma közepébe vágott.  Amsterdamba repült futni, az Amsterdam Marathon Event keretében megrendezett 8 km-es versenyre, külföldiek közt kipróbálni magát. Nem a szokványos történet, úgyhogy megkérdeztem.

1. Október 21.-én, vasárnap 10:10 perckor dördült el a rajtpisztoly, milyen érzés volt külhonban, a világ egyik leggyorsabb pályáján elrajtolni? (Az Amszterdam Maraton útvonala a világ leggyorsabb pályái közé tartozik, elért eredmények alapján a hatodik leggyorsabb pálya).
Fantasztikus és egyben kicsit ijesztõ – de csak így utólag: még sohasem indultam 8km-es távon mióta elõször futócipõt húztam és ráadásul mindezt külföldi környezetben vállalni, óriási élmény volt.  Másfelõl, Hollandia kis túlzással a második hazám, nagyon sok emberi – szakmai kapcsolat fûz a hollandokhoz, éltem-tanultam ott, így a környezet már önmagában inspiráló volt. Ugyanakkor – õszintén szólva - az igazi mozgatórugó, hogy éppen ezen az amszterdami versenyen elindultam, évekre nyúlik vissza: nagyon szerettem volna egy holland valakinek bizonyítani.

2. Értem. Nos, a 28:34-es idõeredménnyel a 13. helyen végeztél, mint elsõ magyar egy közel 4200 fõs, nemzetközi mezõnyben. Az eredmény – ezek nemzetközi, arab számok, mindenki érti - szépen beszél magáért.  Milyen volt, hogyan telt ez a szûk félóra?
Feltûnõen hamar eltelt ez a bõ 28 perc, volt egyfajta sodrása a pályának, ami nem éreztette, hogy 8 km a leküzdendõ táv. Próbáltam nem is erre gondolni, ugyanakkor tartottam tõle, hogy rutin hiányában rosszul osztom be az energiámat és legrosszabb esetben fel kell adnom a versenyt, de sikerült beállni egy tempóra, amit szinte a célig tartani tudtam.

3. Ha jól tudom, a verseny történetében ez az eddigi legjobb magyar helyezés! Szerintem gratulálunk és büszkék vagyunk Rád, de Te mit szólsz, hogy értékeled a teljesítményedet, elégedett vagy?
Köszönöm, valóban így van, de mindez eltörpül Szekeres Ferenc több mint három évtizeddel ezelõtti, ugyanezen szakaszon aratott kétszeres maratoni gyõzelméhez képest!! Ez a célidõ és az eddigi versenyeredményeim elsõsorban nem az én érdemem, élvezem az égiek áldását, Imre bá személyében egy kiváló edzõvel lehet együttdolgozni, egészen különleges, ahogy ránevel a futásra, az eredmény sokkal inkább ezeknek a tényezõknek köszönhetõ. Ami a teljesítményemet illeti: természetesen örülök a sikernek, de csak egy lelkes, kezdõ futó vagyok, éppen annyira örülhetek minden sikernek, hogy erõt merítsek a további, még jobb teljesítményekhez. Nem szabad ezt misztifikálni, nagyon sokat kell még fejlõdnöm!

4. Valamilyen taktika (vagy edzõi utasítás) hajtott elõre, vagy csak vittek a lábaid? Fel tudsz esetleg idézni képkockákat, érzéseket, gondolatokat, hangokat, illatokat, vagy menet közben kizárólag a lépteidre koncentráltál? Ezen a versenyen mi volt a konkrét, személyes célod?
Imre bá a korábbi versenyek elõtt tudatosan visszafogott, hogy nehogy elfussam az elejét, amire hajlamos voltam. Ez segített, 3 km-ig haladtam az ötfõs élbollyal, lassabb tempóban, mint amit a verseny elsõ szakaszára terveztem. Viszont õk ezután megléptek, így egyetlen cél, a sebességem megtartása maradt számomra. A futás alatt tele voltam gondolatokkal, ezek mind bíztató intuíciók, amelyek maguktól törtek elõ bennem. Egyetlen célom volt; ha 1 másodperccel is, de 30p alatt érjek be.

5. A 8 km során – hogy emlékszel - voltak csúcs és mélypontok? Mi lendített át a „falon”, ha volt?
A mélypont 7500 m-nél ért el, gyomorgörccsel, de röviddel utána megpillantottam az olimpiai stadiont, elõször kívülrõl, majd az utolsó 300 m-en a lelátók elõtt futottunk be, ez óriási élmény volt. A hatékony hajrázásba viszont bele kell még tanulnom. Sokat segített, hogy az egyes km-eknél mutatott részidõim sorra felülírták az elõzõ futásaim részeredményeit, ami tovább bíztatott, a végén 175m-nél – az utolsó, már rekortánon megtett kanyarnál – pedig már láttam az idõmérõt, és tudtam, bõven megvan.

6. Milyen légkörben zajlott a futam? Holt térben futottál, vagy sikerült az élbollyal menned? Milyennek találtad a mezõny mentalitását? Látsz bármilyen szembetûnõ különbséget a magyar és a nem magyar futók, vagy kiterjesztve a kérdést, a magyar és a nem magyar versenyek között?
Többségében holland, illetve nyugat-európai futók álltak rajthoz, a rajt elõtti „felvezetés” nagyon derûs volt, mind a versenyzõk, mind a szervezõk profi körülményeket teremtettek, és az éppen arra járók spontán bíztatása tette teljessé a verseny élményt. Például, tessék egy képkocka, ami „kidomborodik”: Ötszáz méterrel a befutó elõtt egy holland futó, akivel épp versenyben voltam, mikor megelõzött, felém fordult és tovább bíztatott. Ilyesmiben idehaza egyelõre nem volt részem.

7. De ami késik, talán nem múlikJ. Ahogy láttam az olimpiai stadionba futottál be. Milyen érzés volt elvegyülni egy ilyen pálya véráramában? Mindez segített? Szurkolt valaki?
Egy ilyen városban, gyönyörû környezetben futni önmagában egyedi élmény volt, az élõ TV közvetítés, a lelkes és nagyszámú szurkolótábor – jó lehet fõképp a maratonisták miatt – meg hát az olimpiai stadion addig nem tapasztalt érzést ébresztett bennem. Azt mondhatom, nem edzek még olyan régóta, - talán meg sem érdemlem - hogy ilyen körülményekben legyen részem, inkább egy megelõlegezett ajándék volt, hogy ide eljutottam, ami csak megerõsít abban, hogy keményen edzeni kell tovább!

8. Már volt arról szó, hogy a tavaszi felkészülésünkkor csöppentél bele a pálya „vérkeringésébe”. Hogyan élted meg az elmúlt hónapokat, ha visszamehetnél az idõben, újra lejönnél? Van bármi, amit másképp csinálnál, ami az edzésmunkát illeti?
Az elmúlt hónapok bebizonyították számomra, hogy a befektetett munkának megvan az eredménye és mindezt egy olyan sportágban, amiben már sokkal korábban ki akartam próbálni magam, és amiben ráadásul nagy örömem lelem. De nem akarok a múlttal foglalkozni, hiszen sohasem késõ, onnantól kezdve, hogy februárban lejöttem és megismerkedtem Imre bával csak elõre nézek, a munkájának egyértelmûen megvan az eredménye.

9. Nemrég léptél be az egyesületbe, keveset tudunk rólad és ráadásul mindig csak futni látunk. „Ki is vagy te”, amikor éppen nem futsz? És amikor futsz (ha van rá válasz), miért pont futsz? Mászhatnál falat is, a várost lassan ellepik a futballpályák J. Futni – minekJ?- gondolom nem mindenki érti a környezetedben. 
Amikor éppen nem futok, akkor mindig rohanokJ, sok mindennel foglalkozom ugyanis, kevés idõben: hivatalosan kormánytisztviselõ vagyok, politikai tanácsadóként dolgoztam a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, innen épp a külügyi tárcába távozok. E mellett egy pán-európai kereszténydemokrata ifjúsági párt kommunikációs tanácsnokaként tevékenykedem, nemzetközi közéleti továbbképzésekben veszek részt, egy civil szervezetet elnökölök és képviselek politikai kérdésekben itthon és külföldön egyaránt. Miért futok? A futás egy megmagyarázhatatlan örömöt nyújt, érzem, hogy sok kérdésemre választ ad, igazi áldásnak tekintem.

10. Már elmúltál 12 éves, nem vagy szûk értelemben „verseny korosztály” J. Eddig mi tartott vissza a futástól?
A kellõ elhatározás, de ezen már túl vagyok, a lényeg, hogy most már nem tart vissza semmiJ.

11. És most mi következik? Milyen kihívásra készülsz?
Nagyon szeretnék a jövõben pályaversenyen rajtcsíkra állni, 1500m-en, de a legfontosabb a soron következõ alapozás, a további folyamatos fejlõdés, ehhez a BEAC-ban minden körülmény adott. Ezt, és az eddigi munkát ez úton is szeretném megköszönni edzõmnek, edzõnknek: Szabó Imrének.

 

Bajnai Nóra