ELTE Sportkampány 2011

 

A BEAC atlétikai szakosztálya meghívást kapott az ELTE rendezvényére. Meghívás esetén, mivel mindenhol nem tudunk ott lenni, mérlegeljük az ügy fontosságát, és ennek alapján döntjük el részvételi szándékunkat. Ebben az esetben mérlegelésnek nem volt helye, hiszen az ország egyik legnagyobb létszámú (több ezer hallgató), és egyik legrégebbi múltra visszatekintõ egyetemérõl volt szó, amelynek egyesülete 113 éves fennállása óta beírta magát a világ sport történetébe, hiszen Olimpiai Bajnokokat adott a sportéletnek.



Napokon keresztül tudatosan készültünk, hogy méltóan képviseljük azokat az értékeket, amelyek klubunkat mindig is fémjelezték. A kiállítás napját mindenek fölé helyeztük, amire még nem volt példa, ezen a napon edzést sem tartottunk. Olyan anyaggal készültünk, amely egy országos sporttörténeti kiállításon is megállná a helyét. Azon BEAC-os sportolók fotói kerültek az anyagok közé, akik több mint 100 évvel ezelõtt voltak Magyar Bajnokok és Válogatottak a fekete-fehér színû „E” betûs mezben. Természetesen nem csak a régmúlt atlétáira gondoltunk, hanem a jelen kiváló BEAC-os atlétáira, akik már most Országos Bajnokok, Válogatottak, és világversenyek résztvevõi .Ezeknek a versenyzõknek kiállítottuk azokat a cipõit, (futó, ugró, gyalogló), amelyben elsõ bajnoki címüket szerezték. Olyan sportszerek is kiállításra kerültek, amelyek már elhunyt atlétáink diszkosza, vagy medicin labdája volt. Bemutattuk a régi BEAC-os melegítõt, mely 40 évvel ezelõtt készült, amelynek tulajdonosa a mi Józsi bácsink, aki 70 évig állt a BEAC szolgálatában. A rendezvény elejétõl végéig folyamatosan vetítettük a televízión keresztül azokat a filmeket, amelyen keresztül megismerhették atlétáink versenyeit, bajnoki gyõzelmeiket.



Több, mint 40 BEAC-os atléta szakosztályunk sportfelszerelésében a helyszínen képviselte és demonstrálta, hogy milyen fontosnak tartjuk ezt a rendezvényt. Közöttük volt az idei fedett pályás idényünk két felnõtt bajnoka is, Kenesei Zsanett, aki ifjúsági kora ellenére már Felnõtt Bajnok lett, valamint Gerendási Eszter, aki bajnoki címe mellé idõeredménye alapján a világranglista 8. helyét foglalja el. Természetesen ott voltak korosztályos bajnokaink és dobogósaink egyaránt. Edzõink is képviseltették magukat várva arra, hogy lesznek érdeklõdõk és jelentkezõk, akiknek tanácsokat adhatnak, illetve megnyerhetik õket az atlétika számára.
Több minden elõtt döbbenten álltunk, és nem értettük, hogy ez miért van így. A rendezvény iránt leírhatatlan érdektelenséget és közönyt tapasztaltunk. Egyetlen egy egyetemista nem érdeklõdött az atlétika iránt és a kiállítási terület közelébe sem jött. Volt egy központi színpad, amelyen a mai kor divatos sport ágai elsõsorban (harcmûvészetek) mutatkoztak be. Ezen a színpadon híres sportolókkal beszélgettek, többek között Faragó Tamás Olimpiai Bajnok vízi labdázóval, valamint Gécsek Tibor Európa Bajnok kalapácsvetõvel. Ezeket a sportolókat személyesen is ismerjük, már eleve kellemetlen volt, hogy nagyon kevesen 60-70 ember ült a nézõtéren, és amikor bemutatták õket, még a tenyerek sem verõdtek össze. Faragó Tamás nem, csak a vízi labdában alkotott életre szólót, hanem humorérzéke is kiváló, amikor azt mondta taps híján, hogy köszönöm ezt a kitûnõ fogadtatást.



Akik ezt a rendezvényt megszervezik, el kellene gondolkodniuk, hogy ennek ilyen formációban mennyi értelme és jelentõsége van.
A BEAC jelenlegi szakosztályai közül a színpadon a triatlon szakosztály mutatkozott be, amivel nincs semmi probléma, csak hol volt az atlétikai szakosztály, amely évtizedek óta a legeredményesebb az egész egyesületben. Kenesei Zsanett 800 méteres síkfutás Felnõtt Bajnoki címével  45 évet visszament a múltba, hiszen akkor volt utoljára 800 méteres Felnõtt Magyar Bajnoka a BEAC-nak. Gerendási Eszter Felnõtt Világranglista 8. helye szintén nem szokványos történet. Kriván Berta, aki már fiatal kora ellenére több, mint hússzoros Magyar Bajnok, Dani Áron kiváló tehetségünk, Országos Bajnokunk. Nem értjük mi az oka az atlétikai szakosztály eredményei elhallgatásának, és a triatlon mindenek fölé helyezésének. Az elért eredmények nem ezt bizonyítják. A rendezvény egyetlen pillanatában sem éreztük az ELTE-BEAC egyre javuló viszonyát, amely szerintem a valóságban még egyáltalán nem mûködik. Különben nem kellene éreznünk azokat a megaláztatásokat, amit szakosztályunk edzõi, versenyzõi a mindennapi munkában éreznek. A szervezõknek az nem jutott eszükbe, hogy egy pohár vízzel megkínáljanak minket. Ráadásul a helyszínen büfé sem mûködött.



Versenyzõink értetlenül álltak az események elõtt és minket kérdeztek meg, hogy Imre bácsi, Pista bácsi,”miért is jöttünk el ide, mi értelme volt ennek az egésznek?”A kérdés feltevés jogos és reális volt, és egy pillanatra a hangunk elakadt, hogy erre mit is válaszoljunk. Jobb lett volna a BEAC pályán maradni, és egy hasznos napot eltölteni! Mi reménykedtünk és erre a legrosszabb álmunkban sem gondoltunk, hogy ez fog történni. Szokták mondani – minden csak nézõpont kérdése, mert ha elolvassák a BEAC egyesület honlapján szereplõ cikket errõl az eseményrõl, akkor azt tapasztalják, hogy ez lenyûgözõ és fantasztikus volt. Azt gondolhatják, hogy valaki hazudik, - nem errõl van szó. A Való Világ és a hasonló mûsorok a televízióban több millió emberrel elhitetik, hogy ezek milyen remek mûsorok, az ellen nem tudunk mit tenni. Az ELTE Sportkampány 2011 rendezvényének erre a színvonalra lesüllyedni nem, hogy nem szabad, hanem egyszerûen bûn.

Ezen soraimat azért írtam, hogy ne hagyjuk magunkat becsapni és félre vezetni, mert higgyék el nem mindig az a hülye, akit hülyének néznek.

  

Gerendási István
BEAC atlétikai szakosztály

Igazgató