Két diákolimpiai BEAC-bajnok

 

Kenesei Zsanett beszámolója a versenyről:

Május utolsó hétvégéjén került megrendezésre a Diákolimpia Országos Döntője Budapesten, melyen három BEAC-os futó indult, közülük Kenesei Zsanett a VI. korcsport 800 méteres versenyén diákolimpiai bajnoki címet szerzett, Csuhai Péter pedig az V. korcsoportos sprintszámokban ért el dobogós helyezést: 100 méteren első, 200 méteren pedig harmadik helyen végzett.

Bár hat évig jártam a Trefortba (ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola), eleddig nem vettem részt egyetlen Diákolimpián sem, ennek okait most nem boncolgatnám. De mivel nagyon szerettem ide járni, idén valamivel ki szerettem volna fejezni az iskola felé a hálámat azzal, hogy a középfokú tanintézetek legrangosabb országos sportversenyén "öregbítem a Minta hírnevét". Miután áprilisban a budapesti döntőt nagy fölénnyel nyertem az UTE pályán, s a héten Belgrádban egyéni csúcsot futottam a két körös távon, korosztályos ranglista vezetőként győzelmi reményekkel álltam rajthoz.

Melegítés közben Kata (Ferenc Kata, a BEAC hosszútávfutója) rótta a köröket a maga 3000 méteres versenyén, amit az erős mezőnyben a 8. helyen fejezett be, ezidőtájt az iskolám igazgatója is befutott (szó szerint és képletesen is) megnézni a versenyt.

A verseny meglehetősen "egyhangúan" alakult, végig a saját tempómat futhattam, s egy meglehetősen erős első 400 méter után, bár a táv második fele nem ment olyan gördülékenyen, mint szerettem volna, így is 2-3 másodperces előnnyel értem célba. Imre bácsival (Szabó Imre, edzőm) célba érés után egymásra néztük, és ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg bennünk: fárasztó volt ez a hét (3 verseny, 3 gyors 800 méter, 1500 kilométer utazás…).

 

Csuhai Péter a sprintszámokban képviselte iskoláját és egyesületünket. Szerepléséről edzője, Németh Ilona nyilatkozott:

Péter az V. korcsoportban indult 100 és 200 méteres síkfutásban. A 100 m előfutamában 10,97 mp-es egyéni csúcsot futott, a döntőben pedig 11,01 mp-el Diákolimpiai Bajnok lett. A 200 méteren elért 22,33 mp-es egyéni csúcsa pedig a 3. helyhez volt elég.

Nagyon vegyes érzelmekkel vártam ezt a versenyt, mivel a téli sérülés óta először itt volt lehetőségünk, hogy összemérhessük tudásunkat a saját korosztályunkkal. Utólag azt mondhatom ez kiválóan sikerül, bár az eredményekben egy kicsit még biztosan benne van az óvatoskodás. Szombaton az időjárás nem fogadott kegyeibe bennünket, viharos, hűvös, kavargó szeles, esős időjárással kellett megküzdeniük a versenyzőknek. Persze a hátszél az nem rossz, csak bizonyos határokon belüli legyen. Ez most kicsit nagyobb volt. Az előfutamban 2,8 m/sec, a döntőben 2,1 m/sec. Sajnos csak 2m/sec-ig megengedett. Ez a buta szél ezt nem tudja.

A 100 méter előfutamában egy ragyogó rajt után laza. könnyed "lépegetéssel", a legjobb idővel jutott döntőbe. A döntőben viszont kicsit "elaludt" a rajtban ", így elég izgalmasan alakult a verseny 50 m-ig, mert azt gondoltam, még dobogó sem lesz belőle. De Peti nagy küzdő és megint bebizonyította, hogy 100m-en egyelőre nincs jobb nála.

200m-en a legjobbak egy futamban indultak. Verseny előtt szólt Peti, hogy kicsit beállt a lába. "Meggyúrkáltam" és a lazító mágnessel meggörgőztem, de azért óvatosságra intettem, nehogy megint probléma legyen. Azt hiszem sajnos a kelleténél is óvatosabban kezdett és a rajt sem sikerült a legjobban, így be kellett érnünk a 3. hellyel. Az időeredménye óriási egyéni csúcs és ez a futás nem volt hátszeles.


Kenesei Zsanett és Németh Ilona