Dani Áron és Csere Gáspár a magyar válogatott legjobbjai között


A szlovéniai Velenjében megrendezett Mezei EB-n induló magyar utánpótlás válogatottban egyesületünk két versenyzője kapott helyett.
Dani Áron az egész magyar csapatt legjobb helyezését érte el a 8 km-es versenyben 25:16-os idővel. Csere Gáspár pedig Árontól alig elmaradva 25:43 perc alatt teljesítette a futamot.
Mindketten első évesek az U23 korosztályban, így teljesítményük igen biztató a jövő évi hazai rendezésű kontinensviadal előtt.

Versenybeszámolók

Dani Áron:

Eddig csak Válogatott Viadalokon ért az a megtiszteltetés, hogy felhúzzam a nemzeti mezt, ezekkel a szereplésekkel pedig elégedett is vagyok, mivel a papírformánál eddig sosem hoztam rosszabb eredményt, így sosem kerített hatalmába az az érzés, hogy rajtam múlt valami. Ezúttal egy pár fokkal rangosabb versenyen, a Mezei EB-n igyekeztem lerázni ezeket a terheket. A versenynek úgy álltam neki, hogy ha 2-nak érek be a csapatból, akkor azzal már elégedett lehetek, legyen az akárhányadik helyezés is, mivel előzőleg nem tudtam felmérni az erőviszonyokat. Látatlanban olyan 60. hely környékére soroltam be magamat, és most már látom, hogy ez nagyjából reális is, de egy bátrabb és erősebb Dani Áron még jóval előrébb is képes lenne végezni.

"Eleinte picit aggódtam, hogy a leghátsó sorból indulás komoly hátrányt jelenthet, de végül nem bizonyult annak. A mezőny közepén kezdtem meg a versenyt, de 500 méter után innen folyamatosan leszakadtam, mivel a különösen erős kezdésbe nem tudtam belemenni, akármennyire is próbáltam saját csapattársaim mögött maradni (már amennyire láttam őket a nagy színkavalkádban) - nem esett jól. Az első nagy körből gyorsan leszűrtem, hogy csak a belső íveken lehet jól futni, így a második körnek már összeszedettebben futottam neki. Megkezdtem a az apró felkapaszkodásokat, emberről emberre, előttem nagyrészt mindig a német Leif Schrödner-Groeneveld futott. Rajta utazva lassanként lehagytam a csapattársaimat, mígnem 6 km környékén észrevettem, hogy Szabó Sanyi, a magyar csapat nagy favoritja alig pár méterrel előttem fut.

Ennek örültem is, meg nem is. Nem örültem, mert őt mindenki sokkal előrébb várta, és ez a csapatot is előrébb vihette volna pár helyezéssel, de ezek után világos volt, hogy a magyar csapat már nem végezhet túl előkelő helyen, ha az első emberei a 70. hely környékén tanyáznak. Örültem viszont annak, hogy lehetőségem nyílik elsőnek lenni a csapatból.  Az utolsó körnek nagyon frissen álltam neki, s bár ez volt a leggyorsabb köröm, inkább az óvatosság jellemezte. Az egyéni ambíciók ekkor talán a csapat elé kerültek, mivel elkezdtem az utolsó 500 méterre koncentrálni - ahogy azt előzőleg is elterveztem. A hosszú hajrá megkezdésekor sikerült lehagyni Sanyit, és még 2-3 embert. Arra számítottam, hogy picit sűrűbb lesz a mezőny, és talán több helyet is tudok majd javítani a legvégén, és ez valószínűleg így is történt volna, ha egy 20 hellyel előrébb sikerül helyezkednem. Utólag úgy érzem, hogy kis erőbefektetéssel sokkal jobb helyzetből tudtam volna elkezdeni a felfutást, persze utólag nehéz rekonstruálni, hogy mit is éreztem pontosan, amiért ez nem így történt."

Összességében nagyon elégedett vagyok, de nem teljesen kielégedett, így a jövő évi megmérettetést még jobban várom. Biztos vagyok benne, hogy a hazai rendezésű EB-n egy sokkal erősebb magyar csapat fog összeállni, mind a junioroknál, mind az utánpótlás korosztályúaknál, mivel mindenki fontos tapasztalatokkal gazdagodott. Nem csak magából a versenyből, hanem a felkészülésből is sokan vonhatnak le hasznos következtetéseket. Ami pedig a szervezést illeti, csak remélni tudom, hogy 19. Mezei EB is legalább ilyen zökkenőmentes és kellemes lesz, mint ez a mostani. Köszönöm a bizalmat és a lehetőséget, és köszönöm minden lelkes szurkolónak, aki kijött, vagy a számítógép képernyője előtt próbált meg kiszúrni az élőközvetítés során.

Bővebb beszámoló Áron blogján: Itt olvasható

 

Csere Gáspár:

Az elmúlt hétvége igazán meghatározó emlékké vált számomra, hiszen rajthoz állhattam a szlovéniai Velenjében megrendezett Mezei Európa Bajnokságon. Boldog vagyok, hogy már másodszorra is részese lehettem egy ilyen rangos eseménynek. Habár a bajnokság nem sikerült olyan nagyon jól, a verseny idén is jókora „útravalót” adott az előttem álló célok eléréséhez. Rengeteg dolog volt rám inspiráló hatással: az esemény hangulata, az ellenfelek magas színvonala, a mezeifutás stílusa…stb.
A bajnokságra péntek délelőtt utaztunk ki, a válogatott 10 versenyzőből és 3 csapatvezetőből állt. Az utazással és előkészületekkel minden rendben volt, majd hamar el is érkezett a vasárnap, a verseny napja. Hála Istennek, nem izgultam a verseny előtt, sőt kellőképpen bátor és elszánt voltam. A rajt előtt sikerült megfelelően bemelegítenem, továbbá a junior futamokba való bepillantás igazán felbuzdított engem.

Az elrajtolás a szokásnak megfelelően igen látványos volt. Kb. 100 versenyző sorakozott fel a rajtvonalhoz és megdermedve vártuk a jelzést. A feszültséget azonnal levezettük egy iszonyatos tempójú rohanással. A terveknek megfelelően próbáltam jól helyezkedni, és a középmezőnyben maradni. Ez az első másfél kilométerig kifogástalanul sikerült. Nagyon jó érzés volt a tömeggel együtt száguldozni. Ennek azonban hamar vége lett. Nyílván valóvá vált számomra, hogy ezt a ritmust egyszerűen képtelen vagyok hosszabb ideig diktálni. A mezőny a várakozásommal ellentétben nem akart egy kicsit sem visszavenni a tempóból, ezért a 2. kilométernél fokozatosan kezdtem visszacsúszni a mezőnyben. Rengeteg energiám ment el a gyors kezdéssel, ezért jóval hamarabb beállt az a fáradtsági állapot, amelynek még nem kellett volna eljönnie. Folyamatosan mentek el mellettem a versenyzők, ez nagyon rossz érzés volt. Az eredeti tervem (amelynek a realitásával a verseny előtt nem voltam tisztában), meghiúsult. Ez nem egy akaratgyengeségi feladás volt, hanem egyszerűen a tényekkel való szembenézés. Sajnos ahhoz pedig elég fáradt voltam már, hogy valami alternatívát kitaláljak. Mindenesetre azon igyekeztem, hogy a jelenleg diktált tempót végig tartsam, és ezzel lehetőleg minél jobb helyezést szerezzek. A helyezés-visszaesés kb. a táv feléig (4 km-ig) tartott, majd ezután a 70. hely környékén egy 3-4 fős bolyban folytattam a versenyzést. Nem sokkal később, úgy az 5. kilométernél Dani Áron barátom is utolért, sajnos vele nem voltam képes felvenni a tempót, pedig nem lett volna lehetetlen. Ennek valószínűleg mentális okai lehettek: habár nem voltam nagyon csalódott, a leblokkolt állapotom miatt mégsem tudtam leküzdeni azt a terhet, ami akadályozott. Mellékesen azért meg kell jegyeznem, hogy a teljesítményem értékelése nagyon viszonylagos. Magamhoz képest jól futottam, ráadásul nem mentem lassan, kb. 3:10-es tempóban. Csupán a mezőny erőssége miatt kerültem jelentős hátrányba. Az utolsó 2 kört, azaz 3 kilométert szépen, egyenletesen és nagy szenvedések árán szaladtam végig: Végül a 79. helyen végeztem az U23-as férfiak mezőnyében. A célba éréskor ambivalens érzések fogtak el, de azért alapvetően boldog voltam. Hálás vagyok, mert az adott körülményekhez képest egy korrekt eredményt értem el! A 3. legjobb magyarként értem célba. Külön gratulálok Dani Áronnak, aki egy nagyszerű küzdelemmel a 68. helyen végzett, ezzel a legjobb magyar eredményt elérve! Köszönet edzőmnek, Imre bácsinak a felkészítésért és mindenkinek, aki segített és szurkolt!


Richter László