Pozsony Félmaraton 2012

 

Április 1-jén rendezték meg a 7. Pozsony Félmaratont, ami egyben az idei elsõ versenyem is volt. Sokat készültem erre a megmérettetésre, mivel egyéni csúcsot szerettem volna futni.

A verseny napján kiváló formában keltem fel, teljes mértékben készen álltam egy kemény futásra. Az idõjárás viszont elég kedvezõtlen volt: A szél ugyan egy picivel mérséklõdött, de még így is jelentõs akadályozó tényezõ maradt. Emellett látványosan lehûlt az idõ, aminek nem örültem. Reggel csupán 1 fokot mutatott a hõmérõ, a 10 órás rajtnál viszont már 5-6 foknak örvendhettünk. Mindezek ellenére nem lett rossz kedvem, sõt kifejezetten örültem annak, hogy sok erõs versenyzõ jelent meg, köztük számos afrikai is. A félmaratont együtt indították a maratonnal, ezért arra gondoltam, hogy talán a maraton élmezõnye majd jó tempót diktálhat és a félmaraton résztvevõi között is akadnak többen, akikhez csatlakozhatok.

A számításaim nagyrészt bejöttek, így az erõs szél ellenére viszonylag jó versenyhelyzet alakult ki. A rajtnál nem éreztem felesleges stresszt, sõt kifejezetten kellemes érzés fogott el: Az ELITE feliratú tábla alatt besurranva, a második sorba furakodtam, ahol csupa fekete futó vett körül. Az elsõ másfél kilométert nyugodtan, lassan tettük meg, ezért szorosan az élbolyban maradtam. Ezután ahogy felkanyarodtunk a hídra, tempóváltás következett. 4 kenyai félmaraton versenyzõ robbantott, és jócskán elhúztak. Így alapvetõen három részre szakadt a mezõny. A 4 kenyai után jött Kovács Tomi és Koszár Zsolti, én õket követtem szorosan. Mögöttünk leszakadva pedig a maraton élmezõnye következett.

A pálya irányából fakadóan egy kb. 4 km-en keresztül (2-6 km-ig) hátszél támogatta a haladásunkat, ennek megfelelõen igen gyors tempót tudtunk tartani: A lassabb kezdés ellenére is 5 km-nél 15:47 volt a részidõnk. Egy kicsit feszített volt számomra ez a 3:06 körüli vágtázás, bár a hátszél miatt még belefért. Az 5. km után viszont Kovács Tomiék rátettek még egy lapáttal, ez azonban nekem már túlzás volt. Döntés elé kényszerültem, vagy gyorsítok, vagy egyedül maradok. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Nem akartam kinyírni magam, mert még sok volt hátra, és egyedül is tudtam tartani a 3:10-et, ezért nem tartottam vészesnek a helyzetet. Nem sok idõ múlva, nyilvánvaló lett, hogy nem döntöttem rosszul: Kb. 6,5 km-nél utolért egy versenyzõ, én pedig szépen beálltam mögé. Friss lendületben volt, mivel az egy idõben zajló váltófutás (4x5,2 km) elsõ csapatának 2. futója volt. Mögötte futottam egészen a 8. km-ig, így könnyedén tartottam a 3:10-es átlagot. (7 km-es részidõ: 22:09).

Idõközben egy másik váltófutó is mögénk szegõdött. A 8. km-nél a pálya éles fordulatot vett, amelynek következtében erõs ellenszélbe ütköztünk. Hála Istennek, az újonnan érkezett srác az élre állt, és jó nagydarab lévén egész jól fogta nekem a szelet. Sajnos így is visszalassultunk pár másodpercet, de gondoltam, hogy nem lesz gond, mert legalább egy kicsit megpihenek, és két kilométer múlva úgy is jön a következõ váltópont, ahol remélhetõleg új futópartner segít majd. Hamar el is érkeztünk a 10. km-hez, ami nagy megkönnyebbülést jelentett, elvégre majdnem túl voltam a táv felén. Az ünnepélyes pillanatot nagy csodálkozásomra egy hózápor kísérte. Egy negyed órája még sütött a nap, ekkora azonban gyökeresen megváltozott az idõ, melynek egy igen télies látvány lett az eredménye.

A 10 km-es idõm 31:58 lett, ami a viszonylag friss fizikai állapotom mellett bíztatóan hatott. Elérkeztünk a következõ váltóponthoz is. Sajnos a csapat következõ tagja sprintelve kezdte meg a futását, ezért egyedül maradtam. Nagyon idegesített, mert éreztem a srácon, hogy úgy is be fog lassulni, én pedig majd utolérem, ezért legszívesebben utána kiáltottam volna, hogy ugyan már várjon meg, és fusson egyenletesen, mert az mindkettõnknek kedvezõbb lenne… Utólag nézve, a verseny egyik legjelentõsebb eseménye volt ez. Rengeteg energiát veszítettem, mire sikerült õt utolérni, mert ezt egyedül kellett az ellenszélben végrehajtanom, ráadásul ekkor már kiértünk egy szélnek kitett töltésre. 12 km-nél leelõzött két kenyai, õk a maratoni élmezõnyt vezették. Úgy látszik, eddig tartalékoltak, és most kezdtek beleerõsíteni. Egy kicsit próbáltam velük menni, de testalkatuknál fogva nem igazán fogták a szelet, nekem pedig kissé gyorsak voltak. Szóval egyre távolodtak a hóesésben a szikár kenyai futók. Érdekes látvány volt. A futás kezdett a kellemetlen fázisba átlendülni. Az erõs szél és az egyedül maradás miatt éreztem, hogy ez már valószínûleg nem lesz egy óriási futás, legalábbis, ami az idõeredményt illeti. Innentõl nem is néztem az órámat, hanem inkább futottam, ahogy bírtam, ebbõl baj nem származhat.

Egy kilométer múlva a harmadik maratonista (egy fehérorosz) is utolért. Õ ösztönzõleg hatott rám, ezért sikerült valamelyest összeszednem magam, és 13 km-nél végre beértem a már említett váltófutót. Így egy 3 fõs bolyban futottam egy ideig, ami lehetõséget adott arra, hogy némileg újra megpihenjek, és felkészüljek az utolsó szakaszra. Sajnos az együttfutás csak a 15. km-ig tartott, mert az újabb váltó csapattag megint elhúzott, az említett maratonista pedig egy figyelmetlen frissítés következtében ellépett tõlem. Csupán egy 30-40 méterrel futott elõttem, de ezt a szembeszélben képtelen voltam ledolgozni. Ez a különbség egyébként a verseny hátralévõ részében nem nagyon nõtt, ezért ha nem szakadok le, akkor jelentõs energiákat tarthattam volna meg. Közben áthaladtunk a hídon, és közeledtünk a versenyközponthoz, ami egyben a verseny végét is éreztette. Sajnos még csak a 17. km-t hagytuk el, hiszen a cél elõtt még egy 4 km-es „óvárosi kirándulás” várt ránk. Érdekes módon, itt, az óvárosban volt a legerõsebb ellenszél, ráadásul a 19. km elõtt egy cudar emelkedõn kellett magunkat feltornázni. Ezen a szakaszon viszont azért elkeseredtem, mert a körülmények teljesen ellehetetlenítették egy jó idõeredmény elérését. Azért imádkoztam, hogy legalább 70 percen belül meglegyen. Az emelkedõ leküzdése után megkönnyebbültem, már éreztem, hogy tényleg közel a cél. Volt még bennem erõ, de nem esett jól, hogy a pálya vége ennyire embert próbálóra lett kialakítva. A következõ 1 km ugyanis macskaköves, kanyargós utakon haladt…

Aztán megpillantottam a versenyközpontot, innentõl már csak 600 méter volt hátra, amit könnyedén tettem meg. Ahogy az órámra pillantottam, láttam, hogy ha sietek, akkor még 69 percen belül is meglehet. Ez jó érzéssel töltött el, ezért az utolsó pár száz méteren még gyorsítottam is, így végül pont becsúsztam, a nettó idõm tehát 01:08:57 lett, ami egyéni csúcs! Nagyon hálás vagyok, hogy egyáltalán végig tudtam küzdeni magam a pályán, és hogy még egy fél percet is sikerült javítanom. Az abszolút 7. helyezésemmel is elégedett vagyok!

Csere Gáspár

 

Eredmények:
1. Kiplimo Stephen (KEN) 01:04:23
2. Munyao Jackson Mwendwa (KEN) 01:04:28
3. Lagat Julius Kiprond (KEN) 01:06:03
4. Kovács Tamás (HUN) 01:06:51
5. Cheruiyot Mike Kiprop (KEN) 01:07:22
6. Koszár Zsolt (HUN) 01:07:47
7. Csere Gáspár (HUN) 01:08:57
8. Urban Jozef (SVK) 01:10:26