Mondsee félmaraton

 

2012-ben elkezdtem Richter Lacival futni a fedett pályás szezonban, abban az évben, mikor a sátor volt a Syma csarnok helyett. Azóta eltelt három év, szép lassan duzzadt a csapatunk, ötre, tízre, és még tovább. Lassan több mint tizenöten edzünk és versenyzünk együtt, főleg utcai-, terep- és hegyifutásokon. Wizzair (korábban Nike) félmaraton, K&H maratonváltó, Tatai minimaraton, Spar maraton, hegyi országos és Európa bajnokságok azok a versenyek, ahol képviseljük a BEAC Atlétika 1898 egyesületet. Most a csapat egy részével Mondsee-ban mutattuk meg magunkat. Az eredmény: három korosztályos győzelem, egy korosztályos harmadik hely, női abszolút 1-2. hely és egy egyéni csúcs.

Mondsee-ban 34. alkalommal rendezték meg a félmaratont, amely gyönyörű hegyek közt, kissé dimbes-dombos pályán, tanyák közt kanyargott, viszonylag sok szurkolóval és a tűző nap miatt igen szükséges frissítőállomásokkal. A rajt a városközpontban volt, onnan a tó felé indultunk egy szép, árnyas úton, aztán jobbkanyar és a tó mellett haladtunk a város végéig. Ott bevetettük magunk egy kisebb útra, rövid, meredek emelkedő következett, aztán a fák közül kiérve a zöld mező fogadott, szemben az egyik óriási heggyel. Innentől nagyjából 14 km-en keresztül mezőn és szántón haladtunk.  Határozott tehénszag volt, ahogy a környéken mindenhol.

Ahogy Csere Gazsi beszámolójából megtudhattuk, sok jóra nem számíthatunk a pályát illetően és 5-11 km között lesz a legnehezebb, főleg a pálya stabil emelkedése miatt. Valóban így alakult, 11 után hosszú lejtő következett, aztán megint dimbes-dombos út. Én egészen a 16. km-ig tudtam tartani a négy percen belüli, illetve a körüli tempót, hol kínosabban, hogy könnyebben. Utána valami végleg elszakadt. 17 előtt volt egy újabb emelkedő és lassan rátértünk arra az útra, amin kijöttünk a városból. Itt már csak annak szurkoltam, hogy a második nő is szét legyen úgy esve, mint én. Később kiderült, hogy Molnár Vali volt a második, aki a képek tanulsága szerint végig mosolyogta az utat.

Abban megegyeztünk, hogy nagyon kemény körülmények voltak.  Tényleg meleg volt, ami a júniusi félmaratonok sajátja, ezért több háznál is locsoltak minket slaggal, amiért nem tudok elég hálás lenni. Imre bá tanácsa, miszerint „ne szenvedjünk sokat”, határozottan megfontolandó lett volna.

Enumeráció:
Richter Bence itt futott egyénije (1:22), amellyel fölényesen nyerte a korosztályos versenyét, egy igen jó időt sejtet az őszi Wizzair félmaratonon.
Csontos Imi, újdonsült tagunk mentette mindannyiunk becsületét egy 80 percen belüli idővel (1:18), amely most abszolút 8. helyet ért.
Miksa Kende 1:22-vel érkezett, hozzám hasonlóan öt perccel maradt el az egyénijétől.
Én 1:24-es időmmel még akár meg is lehetnék elégedve, de leginkább nem aggódok rajta, Valival megtettük a tőlünk telhető legtöbbet, abszolút 1. és 2. helyen érkeztünk a női mezőnyben, egyúttal mindketten korosztályos elsők is lettünk. Vali egyébként alig egy perccel maradt el egyéni csúcsától 1:28-as eredményével.
Laci a maga 1:26-jával hozta a korosztályának dobogóját.
Miksa Zádor és Hargitai Andris sínylették meg legjobban a meleget, Zádor ezzel együtt is negyediknek érkezett a korosztályában, Andris viszont sajnos a bíztató 36 perces 10 km-e után nem tudta befejezni a versenyt.

A verseny után, Gazsihoz hasonlóan mi is fürödtünk a Mondsee-ban. Az eredményhirdetést követően , hazafelé pedig beugrottunk Bad Ischl-be islerért, illetve Hallstattba, amely a világörökség részét képezi, és mint ilyen, pontos másolata van Kínában (http://www.erdekesvilag.hu/osztrak-kisvaros-masolatat-epitettek-fel-kinaban/)

Nagyon örülök, hogy Imre bá elvitt minket erre a versenyre, nagy élmény volt: szép helyen, kedves emberek közt futott kemény félmaraton. A társaimnak gratulálok. Köszönöm Szabó Imrének a felkészítést és a lehetőséget, Anikó néninek és Zsombornak a szurkolást,  Iványi Tominak, sofőrünknek pedig a rugalmasságot és hogy biztonságban utazhattunk!

Képek

Ferenc Katalin