"Hagyomány, érték és minőség a sportban."

Az atlétika szó görög eredetű, i. e. 1000-ben Homérosz műveiben fordul elő először az "athletos" szó, olyan ember megjelölésére, aki kemény munkát végez. I. e. 600-ban Pindarosz már a versenyzőket nevezte így. Az atléta megnevezés abban az időben minden olyan versenyzőt jelentett, aki valamilyen díjért (athlon) hivatásszerűen vetélkedett. Az első stadionfutást i.e. 776-ban rendezték, a magyar atlétika idén 122 éves.

Hitvallásunk

A fentiek szellemében a BEAC Atlétika mind a múltban, mind jelenleg kettős funkciónak igyekezett és igyekszik megfelelni. Egyfelől keretet biztosít az egyetemi ifjúság - különböző szintű - testedzéshez, versenyszerű sportolásához, másrészt a mai feltételei között törekszik hagyományainak megfelelő színvonalú versenyeredmények elérésére is, melynek alapvető lehetőségét, bázisát sokkal inkább az utánpótlás nevelés műhely jellegű munkában, megteremtésében, mint a széles tömegbázisú, üzleti alapokon nyugvó és piaci logika szerint működő tömegsport „iparosításában”, abszolutizálásában látja. A BEAC-ban folyó utánpótlás nevelés sem rigid módon eredmény orientált. Fő célja értékes, lelkiismeretes, kitartó, fegyelmezett, az atlétika iránt elhivatott, pozitív értelemben „megszállott” emberek nevelése, az atlétika sportág megszerettetése. Annak ellenére, hogy a szakosztály a szabadidősportot és az élsportot egymással termékeny szimbiózisban, nem egymást kizáró kategóriákként gondolja el, a tömegsport populáris fogalmától elhatárolódik. A szakosztályunk legfontosabb feladata, hogy megőrizze és továbbvigye Bácsalmási Péter, Dr. Nagy György és Dr. Nyerges Mihály szellemiségét.